Passuth László 1900. július 15-én született Budapesten, magyar író és műfordító.
Főbb művei: Eurázia (1937), Esőisten siratja Mexikót (1939), A lombard kastély (1940-1944), Fekete bársonyban (1946), Lagunák (1958), Rézkor (1969), Tört királytükör (1974), Barlangképek (1978), Medúzafej (1979), Anselmus (1983)
Passuth László a szegedi egyetemen tanult, jogi diplomát szerezett, majd az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Művei kezdetben irodalmi folyóiratokban jelentek meg, majd 1937-ben megjelent első regénye, Eurázia címmel. 1945-től a Magyar PEN Club főtitkára volt. A kommunizmus alatt évekig csak műfordításai jelenhettek meg itthon, 1956 után visszatérhetett az irodalmi életbe, de csak a „tűrt” kategóriában. Passuth László műveire jellemző a filológiai felkészültség és a kifinomult művészi stílus. 1979. június 19-én hunyt el Balatonfüreden, 78 éves korában.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
