Petőfi Sándor (Petrovics Sándor) 1823. január 1-én született Kiskőrösön. A magyar irodalom legismertebb költője, forradalmár és nemzeti hős. A magyar romantika kiteljesítője.
Leghíresebb művei:
Népies költemények: Befordúltam a konyhára (1843), A virágnak megtiltani nem lehet (1843), Ez a világ amilyen nagy (1844), Anyám tyúkja (1848)
Családi költemények: Egy estém otthon (1844), Füstbement terv (1844), István öcsémhez (1844)
Elbeszélő költemények: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Bolond Istók (1847), Az apostol (1848)
Tájköltemények: Az alföld (1844), A Tisza (1847), A puszta télen (1848), A Kiskunság (1848)
Szerelmi költemények: Fa leszek, ha (1845), Reszket a bokor, mert (1846), Szeptember végén (1847), Minek nevezzelek? (1848)
Forradalmi látomásköltészet: A XIX. század költői (1847), Egy gondolat bánt engemet (1846), Nemzeti dal (1848), Föltámadott a tenger (1848)
A Petőfi Sándor részt vett az 1848-as forradalomban, majd az utána következő szabadságharcban. A szabadságharc során eltűnt, haláláról az irodalomkutatók eltérően vélekednek. Feltehetően 1849. július 31-én hunyt el, Fehéregyházán. Főbb versei irodalmunk legtöbbet idézett művei között vannak. Személyes jóbarátja volt Jókai Mórnak és Arany Jánosnak.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
