Szabó Pál 1893. április 5-én született Biharugrán, Kossuth-és József Attila-díjas magyar író, újságíró, politikus.
Főbb művei: Emberek (1930), Papok, vasárnapok (1933), Őszi szántás (1934), Csodavárás (1936), Lakodalom (1941), Keresztelő (1942), Bölcső (1943), Szomszédok (1943), Isten malmai (1948), Tavaszi szél (1950), Bandi (1954), Tiszán innen, Dunán túl (1960), Ahogy lehet (1962), Nehéz idők (1968), Szülőföldem, Biharország (1968)
Szabó Pál napszámos munkával töltötte ifjúkorát, de az irodalom iránti érdeklődése már ekkor is erős volt. Sokat olvasott, színházba járt. Harminchét évesen kezdett regényírásba, melynek megjelenése után Móricz Zsigmond pártfogásába vette. Szerkesztőként számos irodalmi folyóiratnak dolgozott. Legkiemelkedőbb alkotása a szegényparasztság életéről szóló trilógia: Lakodalom, Keresztelő, Bölcső. Szabó Pál 1970. október 31-én hunyt el Budapesten, 77 éves korában.
Társszerzőként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
