Tornai József 1927. október 9-én született Dunaharasztin. Magyar költő, író és műfordító. 1975-ben József Attila-, 2013-ban Kossuth-, 2014-ben A Nemzet Művésze díjat kapott.
Főbb kötetei: Paradicsommadár (1959), Az égig érő föld (1962), Aranykapu (1967), Kiszakadva (1972), Fejem alatt telihold (1979), A többszemélyes én (1982), Ádám és Éva oltára (1987), Holdfogyatkozás (1999), A semmi ellen (2012)
Főbb versfordításai: Nazim Hikmet: Nehéz a távollét (1963), Boldog látomások. A világ törzsi költészete (1977), Vicente Alexandre: Testedből számkivetve (1979), D. H. Lawrence: Az érintés föltámadása (1988), Charles Baudelaire: A Rossz virágai (1991, 2007), Himnuszok az éjszakához (1994), A Második Eljövetel (2010)
Tornai József pályafutása segédmunkásaként indult, majd szabadfoglalkozású íróként és a Kortárs szerkesztőjeként dolgozott. Később az Írószövetség elnökévé választották. Tornai József mestere Szabó Lőrinc volt.
Műfordítóként az Antikvarium.hu-n elérhető kötetei.
