A szénaprózódás kérdései

Előszó

A szénaprózódás okai, mértéke és gazdasági kihatásai
A szénaprózódás kérdése főleg a bányászati mind intenzivebb gépesitése következtében kezd egyre fontosabbá válni. Különösen 1957 óta mind a szocialista, mind a tőkés országok szakirodalma egyre többet foglalkozik ezzel a problémával. A probléma müszaki megoldására természetesen mindenütt azonos vagy hasonló utakat és lehetőségeket keresnek, mások azonban az okok a szocialista, és mások a tőkés országokban, amelyek e kérdés napirendre tüzését időszerüvé teszik.
A tőkés országok szénbányászatában főleg a kőolaj- és földgáztermelés fojtogató versenye készteti a termelőket arra, hogy a szénaprózódással behatóbban foglalkozzanak. A kőolaj és földgáz - mint olcsón termelhető, egyenletes minőségü és kényelmesen felhasználható ujabb energiahordozók - a világ energiagazdálkodási statisztikájának tanusága szerint - mindjobban tért hóditanak, és a szenet ujaban még olyan féltve védett poziciókból, mint a közlekedési és a háztartási szektor is kiszoritják. Ha a szénbányászat a "szénkrizis" alatt ismert gazdasági harcban létfenntartását biztositani akarja, megfelelő áron egyenletesebb, jobb minőségü szenet kell a fogyasztókhoz juttatnia. Háztartási szénnél pl. ez azt jelenti, hogy több darabosszenet, durvább szénfrakciókat kell termelni, ezeket egyenletesen - lehetőleg minél kevesebb meddővel - osztályozni, és aprózódás-, ill. pormentesen kell a fogyasztónak szállitani, mert a szokványos tüzelőberendezések használatával a szén minden aprózódása, ill. portartalma kezelési nehézséget és veszteséget jelent. Ezek a követelmények azért is nehezebben elégithetők ki, mert az egyre fokozódó gépesités következtében nemcsak a termelt szén meddőtartalma, hanem aprószéntartalma is jelentősen nőtt. A tőkés országokban általában magasabb ára is van a durvaszénnek, mint az aprószénnek. Vissza