Álmok-állomások (dedikált példány)

Fülszöveg

T. Kiss Tamás PhD (1949) főiskolai tanár. Szociográfiai (tanyavilág, munkásszálló, lakótelep) és falukutató (Dombegyház, Hajós) táborok vezetője, 1980-87. A felsőoktatásban (JGYFT, JTF, SZIE JFK, PTE FEEK, SZTE JGYPK, WJLF) 1979-től vesz részt különböző beosztásokban (oktató, tanszékvezető, intézetigazgató, szakfelelős). 22 könyve, 11 oktatási segédanyaga, szöveggyűjteménye, több mint 200 tudományos publikációja jelent meg magyar és idegen nyelven. A Kultúra és Közösség művelődéselméleti folyóirat Felnőttképzés című rovatának vezetője. Kutatási területe: a kultúra elméleti és gyakorlati kérdései, kulturális értékközvetítés a személyközi, közösségi és a tágabb társadalmi formációkban. MTA köztestületi tag.
E monográfia példátlan kísérlet egy hazai alkotóközösségi és felnőttoktatási intézmény privát történetének feldolgozására. Példátlan elsőként annyiban, hogy nem létezik a Vasutas képzőművészet ismert vagy elismert alkotókörének korábbi, ezzel vetekedő szakirodalma, mely historikus értelemben is kezdeteitől bomlásáig, szereplőitől hatóköréig, alkotóitól befogadói hátteréig dolgozta volna föl a csoport eseménytörténetét; példátlan azért is, mert a hazai művészeti-művelődési életvilág föltárására számos kísérlet ismeretes, de a hosszú időtartamú kutatás mindvégig hiányzott, a művészeti produktumok föltárt valóságán túli közösségi élmény és alkotói aktivitás csak marginális szerepet kapott művészettörténeti áttekintésben - itt pedig egyedi életutak, sikertörténetek, kudarcok és életesemény-értelmezések összegződtek, az amatőrök alkotta közösség félévszázados intézménytörténete is hangsúlyt kap, saját sikerpályák és útelhagyók, életközeget váltók vagy másfelé elkalandozok is láthatóvá válnak. Erénye e témacsokor teljesebb kidolgozásának a vegyes módszertan, mely korabeli levéltári forrásközléstől az időközbeni sajtószemlén át a személyes visszaemlékezések privát történetéig rétegzetten öleli fel egy szakmai képzési forma, egy közösségi változástörténet és az ehhez kapcsolódó életvilágok tágabb, gazdasági-politikai- művelődéspiaci relációit is. A portrékban, alkotói vagy művésztanári életutakban és életművekben derül igazán fény arra a sokszorosan rétegzett életélményre, amit maguk az amatőr körök, a csoportszervező normák, az akár időlegesen kapcsolódó jeles további alkotók hoznak létre és tartanak fenn -mintegy cáfolatként is az amatőr művészeti körök felszínes-előítéletes- ismerethiányos kezelésére, vagy akár konkrétan a Vasutas működését tekintve.
A. Gergely András Vissza