Fülszöveg
Tizennégy novellát és egy kisregényt nyújt át új kötetében Bertha Bulcsu az olvasóknak. Novellái nosztalgikusan idézik a tovatűnt nyarakat, a fiatalság szivárványosan szép és nehéz éveit, de az arcok, cselekedetek határozottabbak, mint korábbi írásaiban, kevésbé mosódnak a táj színeibe, az őszi hajnalok páraködébe. Az emberi drámák élesebbek, fájdalmasabbak, a dráma valóban dráma. Az elveszejtett bakák tánca például a szimbólum erejével fejezi ki a világ keménységét, amelyben hiába keringenek árnyak és valódi, vágtatni vágyó mének, a kialakult rend mindenkit funkcionálisan a helyére állít. De a fiatalság megtörhetetlen. A deres újra és újra kitör az istállóból, a nyakba ugró lovász mindig újra kockáztatja az életét.
A címadó kisregény a Tanácsköztársaság idejébe, a tiszai offenzíva drámai napjaiba vezeti az olvasót. Balladisztikusan tömör cselekményében Elek István századparancsnok, egy tanárember tragikus sorsa, szerelme és mártírhalála bontakozik ki.
Csaknem húsz évig lakott...
Tovább
Fülszöveg
Tizennégy novellát és egy kisregényt nyújt át új kötetében Bertha Bulcsu az olvasóknak. Novellái nosztalgikusan idézik a tovatűnt nyarakat, a fiatalság szivárványosan szép és nehéz éveit, de az arcok, cselekedetek határozottabbak, mint korábbi írásaiban, kevésbé mosódnak a táj színeibe, az őszi hajnalok páraködébe. Az emberi drámák élesebbek, fájdalmasabbak, a dráma valóban dráma. Az elveszejtett bakák tánca például a szimbólum erejével fejezi ki a világ keménységét, amelyben hiába keringenek árnyak és valódi, vágtatni vágyó mének, a kialakult rend mindenkit funkcionálisan a helyére állít. De a fiatalság megtörhetetlen. A deres újra és újra kitör az istállóból, a nyakba ugró lovász mindig újra kockáztatja az életét.
A címadó kisregény a Tanácsköztársaság idejébe, a tiszai offenzíva drámai napjaiba vezeti az olvasót. Balladisztikusan tömör cselekményében Elek István századparancsnok, egy tanárember tragikus sorsa, szerelme és mártírhalála bontakozik ki.
Csaknem húsz évig lakott Bertha Bulcsu a Balaton partján, s a tó bazalt színe, a csillogó víztükör és a párás hajnalok nemcsak emlékezetébe vésődtek be kitörölhetetlenül, hanem szikrázva vagy elmosódva minden írásában is megelevenednek. Életútját munkásként kezdte, később szerkesztőségekben dolgozott. Az Esti Pécsi Napló, majd a Dunántúli Napló kulturális rovatának vezetője volt, s ezzel párhuzamosan a Jelenkor prózai rovatát is szerkesztette. 1967 őszétől Budapesten él.
A most harmincnégy éves író már hatodik könyvével jelentkezik. 1962-ben jelent meg a Lányok napfényben, 1964-ben a Harlekin és szerelmese, amelyből később film is készült. 1965-ben regénye, a Füstkutyák, amelyért József Attila-díjjal tüntették ki; 1968-ban újból egy novelláskötete: A nyár utolsó napja, s ez év elején A bajnok élete című regény.
Vissza 
