Az adatvédelmi biztos beszámolója 2000

Előszó

Az információs jogok magyarországi állapotáűt az eddigi gyakorlat szerint - hasonlóan több külországi kollégához - évente, a jogi szövegek zötyögős nyelvénél oldottabb hangon megszólaló, az éves jelentést bevezető írásban szoktam értékelni. Az adatvédelmi biztost hat évre választja az Országgyűlés, ez pedig a hat év utolsó beszámolója. Alkalom lenne az ünneplésre. Erős ezért a kísértés arra, hogy ne az elmúlt évről, hanem a hat esztendőről szóljak, ami pedig lehetőséget adna arra is, hogy jó lelkiismerettel csakis szépet és jót mondjak mindannyiunk nagy és közös műve, a szabadságjogokat feltétel nélkül (?) tisztelő demokratikus magyar jogállam építéséről, az információs jogok mellett szerintem érzékelhetően évről évre erősödő közvéleményről, kitérve persze az életviszonyok mind tágabb körére kiterjedő színvonalas szektorális adatvédelmi joganyagra, mely szívós munkát az elmúlt év azzal a nemzetközi elismeréssel koronázta, hogy az Európai Unió hazánkat az adatvédelem körében befogadta; júliusi döntései nyomán két unión kívüli ország - Magyarország és Svájc - irányában teljesen, további egy - az Amerikai Egyesült Államok - tekintetében pedig korlátozottan megnyílt a személyes adatok forgalma. Más lenne a hangvétele akkor ennek a bevezetőnek, mint a korábbiaknak. Nem hiszem, hogy itt és ma vitatható volna, hogy az információs jogok nálunk ma már nem könyvekben lévő, hanem valóságban ható jogok. Ezt azonban ne itt ünnepeljük, de tekintsük természetesnek, hiszen részben ez adja hazánk újabb alkotmányos berendezkedésének értelmét. Vissza