Tanulás Magyarországon

Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja nyilvános közpolitikai elemzése

Szerző

'Békési Kálmán: Tanulás Magyarországon ' összes példány

Kiadó:	SuliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2005
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	63 oldal
Sorozatcím:	Oktatáspolitikai elemzések
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	30 cm x 21 cm
ISBN:	963-86-5425-2
Megjegyzés:	Fekete-fehér és színes ábrákkal illusztrálva.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Azt gondolhatnák, lám, van presztízse a tanulásnak Magyarországon, van mire építeni. A mondás vájárokra, nyugdíjasokra vagy pedagógusokra vonatkozó formaváltozatait azonban még soha nem hallottam, az eredetit is inkább akkor, ha valaki a tanulással járó alkalmazkodás rendkívüli helyzeteiből fakadó kényszert szerette volna valami optimista kicsengésű bátorítással megkönnyíteni. Eszerint talán mégis igaz, hogy nem természetes része életformánknak a tanulás. Miért is kellett volna, hogy az legyen? Magyarország lakosainak nagy többsége nem olyan világban nőtt fel, amelyben a célirányos tanulási erőfeszítéseket ne lehetett volna egy viszonylag korai életszakaszban abbahagyni, hogy aztán az ember beléphessen a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás világába. Sem a munka, sem a szórakozás nem kívánt különösebb tanulási erőfeszítéseket. Alig több mint tíz évvel ezelőtt a Világbank szakértői azzal magyarázták a kelet-európai országok felnőtt lakosságának látványosan alacsony szövegértési kompetenciáit, hogy ezen országok „alacsony szövegértés igényű gazdasági rendszereket'' (low literacy economies) működtetnek, ha valaki el is sajátított ilyen luxusszámba menő készségeket, azokat munkája során már többnyire nem használta ki, így le is épültek. Ez a világ mára visszavonhatatlanul eltűnt. Alig tíz év után szinte mindenki (őstermelők, munkanélküliek és nyugdíjas vájárok egyaránt) mobiltelefont (kis computereket) hord a zsebében, és minden egyes készülékcsere „infokommunikációs'' készségeik megújítására kényszeríti őket. Elmúlt a „belépünk valahová, és ott dolgozunk a nyugdíjig'' világa is, már nem tekintünk a törzsgárdatagokra úgy, mint a munka hőseire. Háromszor nyolc óránk szinte minden ébren töltött perce alkalmazkodásra, tehát tanulásra kényszerít minket. Tudatos, önálló és felelős tanulásra. Nem kell tehát futurisztikus jövőképek és Tajvan hétköznapjai alapján oktatáspolitikai célokról gondolkodnunk, a tudás-intenzív gazdaság már itt van a spájzban. Amikor azonban az oktatásról gondolkodunk, még mindig mintha csak a tanításon járna az eszünk. Amikor tanítunk, akkor is szinte csak a tanításon jár az eszünk. A tanítás pedig meghatározott szakaszokhoz, 45 perces órákhoz, intézményekhez és munkaidőhöz kötött tevékenység, melynek szabályait a tanításnak a köz alkalmazásában álló szakemberei, és nem a tanuló diktálja. A tanulás szabályai mások, és amilyen mértékben nő a szakadék a formális tanítás és a hétköznapi tanulás között, az előbbi úgy veszti el relevanciáját. Ez a szakadék nem fog egyhamar bezárulni, de talán eljutunk oda, hogy az oktatási kínálatot szolgáltató intézmények és szervezetek a jelenleginél jobban szolgálják a tanuló polgár igényeit, szükségleteinek kielégítését és merőben szubjektív vágyait. Az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának harmadik nyilvános jelentése az erről szóló gondolkodást hivatott szolgálni. Vissza

Tartalom

Előszó 5
Összefoglaló 7
1. Bevezető: az elemzési koncepció 11
1.1. Az oktatáspolitika alapvetéseinek átértékelődése 11
1.2. A tanulás formaváltozatai 11
1.3. A sikeres tanulás feltételei 14
1.4. Elemzési koncepció 15
2. Általános helyzetkép 17
2.1. Az iskolázottság alakulása a kilencvenes évektől napjainkig 17
2.1.1. Magasabb képzettség - kereseti előny 17
2.1.2. Képzettségi szint - foglalkoztatottság 17
2.1.3. A képzettségi szint alakulása 1990-től napjainkig 17
2.2. Továbbhaladás és törések a tanulói pályákon 18
2.2.1. Az óvoda iskola-előkészítő szerepe 18
2.2.2. Az alapfokú végzettséget nem szerzők 18
2.2.3. Középfok: tipikus tanulói utak 19
2.2.4. A középiskolai felnőttképzés 19
2.2.5. Továbbtanulás középfokú végzettséggel 20
2.2.6. Átmenet a munka világába 21
2.2.7. A felsőoktatás 21
2.2.8. Felsőfokú tanulmányok munka mellett 23
2.3. Egyenlőtlenségek az oktatási rendszerben 23
2.3.1. Strukturális és minőségi egyenlőtlenségek: a szelekció 23
2.3.2. Homogén osztályok 23
2.3.3. Homogén iskolák és a tanulói teljesítmények 23
2.3.4. Középiskolák közötti polarizációs folyamat 24
2.4. A közoktatás az eredmények és a ráfordítások tükrében 24
2.4.1. Tanulási teljesítmények 24
2.4.2. Ráfordítások 25
3. Tematikus helyzetkép 27
3.1. A tanulási lehetőségekhez való hozzáférés 27
3.1.1. Hozzáférés a formális tanulási lehetőségekhez 27
3.1.2. Hozzáférés a nem-formális tanulási lehetőségekhez 32
3.2. Motivációk a tanulásra 35
3.2.1. Döntési szempontok a tanulási utak megválasztásában 35
3.2.2. Motivációk a továbbtanulásban 36
3.2.3. Motivációk az iskolarendszerű tanulásban való részvételre 37
3.2.4. Motivációk az iskolarendszeren kívüli tanulásra 38
3.3. Információ, a tanulói döntések támogatottsága 40
3.3.1. Visszacsatolás a tanulókhoz a tankötelezettség ideje alatt 40
3.3.2. Visszacsatolás a tanulókhoz a tankötelezettség ideje után 42
3.3.3. A tanulási utak tervezése: pályaorientáció 42
3.3.4. Visszacsatolás a szolgáltatók és a rendszerszabályozás számára 43
3.4. A tanulás egyéni megtérülése 44
3.4.1. Alapfok: alulképzett társadalmi csoportok 44
3.4.2. A középfok 44
3.4.3. A felsőfok 45
3.4.4. Leszakadók, az oktatás hatékonysága 45
3.4.5. A nem-formális, informális tudás megtérülése 45
3.5. Tanulási kultúra 46
3.5.1. Tanulási kultúra az alap- és középfokú képzésben 46
3.5.2. Tanulási kultúra a felnőttkorban 47
3.5.3. A tanítási kultúra hatása a tanulásra 49
3.5.4. Az informális tanulás tágabb környezete 50
4. Oktatáspolitikai ajánlások és jó gyakorlatok 53
4.1. A sikeres tanuláshoz nélkülözhetetlen alapkészségek kialakítása 53
4.2. A tanulók egyéni teljesítményének pedagógiai (formatív) értékelése 54
4.3. Az összegző tanulói teljesítménymérés és a külső intézményértékelés eredményeinek nyilvánossága 55
4.4. A roma tanulók szegregációjának felszámolása 56
4.5. Leszakadó tanulói csoportok: az ágazatok közötti együttműködés erősítése 56
4.6. A képzési rendszerek egymásra épülésének biztosítása 57
4.7. A szakképzés integrációja, minőségének és munkaerő-piaci relevanciájának javítása 58
4.8. Pályaorientáció és karriertanácsadás 58
4.9. Felnőttképzés és „második esély"-programok 58
4.10. A munkahelyi tanulás erősítése 59
4.11. A közintézmények tanuló szervezetté alakítása 59
4.12. A nem-formális és informális tanulás megtérülésének erősítése 59
4.13. Az informális tanulás környezetének gazdagítása, a tanulás „píárja" 60
Hivatkozott irodalom 61