Előszó
Részlet:
Reggel hét órakor a férje megmozdult az ágyban, ásított egy nagyot és csak aztán nyitotta ki a szemét.
- Jó reggelt Dudus, - mondta álomízű hangon - maga már ébren van?
Az asszony a...
Tovább
Előszó
Részlet:
Reggel hét órakor a férje megmozdult az ágyban, ásított egy nagyot és csak aztán nyitotta ki a szemét.
- Jó reggelt Dudus, - mondta álomízű hangon - maga már ébren van?
Az asszony a becéző megszólításra hirtelen félrefordította a fejét.
- Már régóta, - felelte - csak nem akartam mozdulni, hogy magát fel ne ébresszem. Mindig olyan nagy kázust csinál belőle, ha álmából fölkeltik.
- Magától értetődik. Ki szereti ezt?
- Azért mondom magának mindig: nagyobb lakást kell vennünk és külön hálószobát csinálnunk, hogy egyik a másikat ne zavarja.
- Hogyne! - mondta a férje - ez háromezer pengővel nagyobb lakbér, a mai viszonyok között! Aztán meg külön hálószoba! A maga legújabb bogara. Igaz, hogy sokszor fölkelt engem, amikor még aludni szeretnék, de azért ennek is, mint minden dolognak, megvan a maga kellemes oldala!
ezt mondván, hízelegve nyúlt át a feleségéhez és megsímogatta meztelen karját, ami a takaró fölött feküdt.
Ez a kar szép volt, hófehér és bársonyos. Egy huszonötéves nőnek is igen jó szolgálatot tett volna még. De most észrevehető idegességgel húzódott vissza a felé nyúló kéz érintése elől.
Vissza 
