Előszó
Részlet a könyvből:
Még nem volt éjfél, tíz perc hiányzott a tizenkettőhöz.
Veronika az órájára nézett, meglepődött, hogy még ilyen korán van és máris ilyen fáradt. Pedig még milyen hosszú az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Még nem volt éjfél, tíz perc hiányzott a tizenkettőhöz.
Veronika az órájára nézett, meglepődött, hogy még ilyen korán van és máris ilyen fáradt. Pedig még milyen hosszú az éjszaka záróráig . . . Bement az egyik üres páholyba, az asztalon ott volt a "KESERVED" jelzés, de a vendégek még nem érkeztek meg.
A nightclub már zsúfolt volt ilyenkor, csak néhány előre lefoglalt páholyban volt hely. Veronika a páholy hátterébe húzódott és a félhomályban letette a nagy, nehéz tálcáját. Nem a cigaretták, szivarok és levelezőlapok voltak a nehezek, hanem ez az átkozott nagy tálca.
A nyakát vágta és horzsolta a bőrszíj, de csak nyakba akasztva lehetett cipelni.
Csak a főpincér ne vegye észre, mert majd megint gorombán rámordul, - mozogj, ne ácsorogj, a vendégek akkor vesznek cigarettát, ha szem előtt vagy!
- Nem ácsorgok Mr. Russel, meg nem állok egy pillanatra . . .
- Ne feleselj velem, mert kirúgatlak! Tegnap is, amikor leszámoltál, csodálkoztam, hogy milyen keveset árultál! Ilyen telt háznál kétszer ennyi fogyhatna!
A főpincérnek persze százaléka volt a cigarettán, azért hajszolta őt ennyire. De most, a sötétben nem kísérhette szemmel. Csak a forgó üvegparkett volt megvilágítva, kék zöld, lila fénykévék villództak a táncolók arcán és az összesimult alakjukon.
Vissza 
