Communitas Emlékkönyv (dedikált példány)

Előszó

Előszó
Ez az emlékkönyv a marosvásárhelyi orvostanhallgatók Communitas körének tizedik születésnapjára készült. Egy válságos korban létrehozott és folyamatosan működtetett egyetemista csoportosulásnak állít emléket. Ámbár a Communitas számbelileg csak egy szűkebb diákközösségre szorítkozik, szellemi kisugárzása messze túlhaladja a maga határait.
Ennek az emlékkönyvnek, úgy érzem, kettős dokumentum értéke van. Ezt igazolják az egykori előadók, részvevők visszaemlékezései, véleményei is. Egyrészt művelődéstörténeti jelentőséggel bír, hiszen tartalmi alapját annak az - egykori szervező, mostani szerkesztő által gondosan vezetett - emlékfüzetnek az anyaga biztosítja, amelyben a meghívottak gondolataikat, verseiket, novelláikat rögzítették. A szövegek hű tolmácsolása és az aláírások közlése által nemcsak a diákkör nyolcvanas évek végi hangulata elevenedik fel, hanem egyúttal ismert személyiségek egykori vallomásai is megélénkülnek.
Másrészt az eredeti emlékfüzetet illusztráló, valamint a szerkesztő fotótárából származó fényképek az akkori diákéletet, illetve a köri találkozók hangulatát is felidézik.
Az eredeti Communitas-emlékfüzet összesen harmincnyolc találkozó témavilágának olykor néhány mondatra szorítkozó vázlatát tartalmazza, amelyeknek a megvitatására 1986. novembere és 1989. májusa között került sor. Az 1989 őszén megrendezett négy előadás új füzetbe került, de amaz elveszett. A kör fennállásának második (1990. XI.-1993. XII.) és harmadik (1995. őszétől) szakaszáról az akkori körvezetők beszámolói szólnak.
Az emlékfüzet a következő logikai sorrendet követi: az előadás címe; rövid ismertető az előadóról, az időpontról és a témáról; odaillő fénykép; az előadó bejegyzése. Vissza

Fülszöveg

Hogyan lehetnénk együtt?
Most éppen a jövőből szólok. Abból a jövőből, amely olyan amilyen, de az álmodozók, a kitartók, a maradók, a szervezők és szervezkedők nélkül ez sem lenne. Köréjük tartoznak a Communitas álmodozói is.
Akkor, amikor még nem látszott az alagút vége - most vajon látszik-e igazán? - irodalmi, művelődési, szellemi körökben körbeülni, szolgálatos szemek és fülek elől rejteni a fényt és a hangot: kicsiny tettecske volt talán, de ebből nőtt ki mindaz, ami van. Nehezen kikunyerált termekben, fél-engedélyek és egész tiltások közepette kellett araszolgatni az alagút vége felé, miközben azt sem tudhattuk, van-e vége az alagútnak.
Nem tudom, az akkori álmodozók álmodnak-e még ma is. De tisztelet nekik, fiatal fiúknak, lányoknak, orvostanhallgatóknak, akik nagyobbra láttak és többre törtek, mint amennyit az a kor meg akart engedni nekik.
Szellemi szomjúság és közösségépítő akarat jellemezte a Communitast. Szervezői arra a kérdésre adtak választ: hogyan lehetünk együtt, amikor mások ezt nem akarják.
Hogyan lehetünk együtt?
Íme, így!
Így, ahogy a Communitas is együtt volt hajdanán itt Marosvásárhelyen. Vissza