Ironikus etológia

Fülszöveg

Az evolúció legképtelenebb, sületlen, hagymázos ötlete minden kétséget kizáróan az ember, becenevén a homo sapiens. Öt-hatmillió éve a bioszféra üde színfolt lehetett a bolygón sokféle állattal és növénnyel, amelyek között persze szép számmal voltak mulatságosak, netán bolondosak is, mint azt példáim igazolták, de az ökológiai rendszer kiegyensúlyozott volt, és úgy tűnhetett, hogy megalapozott, tartós jövője sok százmillió évre biztosítva van.
És ekkor a rendszer finom, olajozott kerekei közé por, homok, autóroncsok, kátrány, mindent feloldó savak és lúgos, enzimes mosópor került. Recsegés, ropogás, pattognak a fogaskerekek, égett fémszak, füst és korom. Mi történt? Egy csimpánzméretű, a fák ágai között kiegyensúlyozottal élő derék majom megőrült...

Sok éve foglalkozom az emberi természettel, néha egy-egy újság- vagy folyóiratcikkben is boncolgatom problémáit. Mondhatom, röhejes az emberiség az ő természetével, a különböző kultúráival, az elképesztő, zsúfolt városaival és mulatságos politikai rendszereivel egyetemben.
Elhatároztam, hogy alkalomadtán nemcsak tudományos szempontból foglalkozom vele, hanem megírom a fonákját is. Kiegészítettem a régi írásokat, újakat tettem hozzájuk. Ez lett belőle, ami itt következik. Először az kerül sorra, hogy mi végre az egész, majd kitérek néhány olyan tulajdonságunkra is, amelyet még az állatvilágból hoztunk... Vissza