A felnőttkor küszöbén

Előszó

Részlet:
I. A nagykorúság titka - avagy akarunk-e igazán felnőttek lenni?
"És Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy több ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus."
Az idei tél igazi tél volt, sok hóval és tartós hideggel. Még a nagy tavaink, sőt a magyar tenger is befagyott. Január közepe táján történt, hogy a párom - aki hozzám illő korú, úgy az ötvenes évei közepén járó, őszbe csavarodott, enyhén kopaszodó, jóvágású "fiatalember" - munkája kapcsán a Balaton mellett autózott. Aznap valóban fiatal, bőven a harminc alatti kollégája volt vele. Miután látták, hogy a tó teljesen befagyott, valahol megálltak, mert kedvük szottyant kicsit futkosni, csúcskláni, hógolyózni a Balaton jegén. Ki tudja, meddig száguldoztak, hancúroztak ott, mint afféle gyermekek, élvezve a tél örömeit, amikor is ez a fiatalember feltette páromnak a kérdést. Vissza