Éretté válni a halálra

Fülszöveg

A könyv nagy segítséget nyújt ahhoz, hogy a halál értelmét megtaláljuk, elfogadjuk, és életünkbe beiktassuk. Az élet legnagyobb bölcsessége ugyanis a Biblia szerint éppen ebben van: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk". Így sóhajt fel Istenhez a 90. zsoltár írója (90.12). Bölcs ember csak az lehet, aki számol az elmúlással, halálával, és erre tudatosan készül. Életében nemcsak a pillanatot látja, amelyeket megél, hanem azt is tudatosítja, hogy egyszer a lelkünket elkérik, és minden azon múlik, hogy mit tudunk abból magunkkal vinni, ami maradandó és örök érték. A halálra tekintettel élni, tehát éppen nem valami örökös szomorúságot jelent, hanem az élet magasabb értelmének a keresését, azt az örömöt, hogy a jelent és a jövőt össze tudják kapcsolni, és a múló időt az örök élet távlatában látjuk. Ha a halált magunk előtt látjuk, életünket nem elveszítjük, hanem megtaláljuk. Odaadjuk már most azt, ami jövőnk szempontjából értéktelen, meghalunk önző önös életünknek, hogy egykor a halál ne vehessen el tőlünk semmit. A halál ebben az értelemben etikai kérdés, hiszen a Biblia alapvető tanítása így szól: Halj meg és élj! Jézus azt ajánlja fel az életet kereső embernek, hogy át a halálból az életbe, adja fel önmagát és találja meg új-önmagát őbenne. Ábrahám a Santa Clara, a XVII. századbeli Ágoston-rendi szerzetes utolérhetetlen tömörségű mondatában ezt így fogalmazza meg: "Aki meghal, mielőtt meghal, nem hal meg, amikor meghal.". Ez a Krisztusban való élet tömör megfogalmazása, aki életében vállalja a halált, egóját feladja Jézusért és másokért, az a halált már elkerülte, ha elér hozzá. Aki megélte a halált, annak a halál már nem árthat. Vissza