A kulturális értékek és objektumok nemzetközi jogi oltalma

Előszó

Az idegenforgalom korunk tömegjelensége, s terjedelmében, fontosságában állandóan növekszik. Tulajdonképpen az embereknek lakhelyükön kívül eső városok, területek vagy más országok meglátogatására és megismerésére irányuló törekvése. Legjellemzőbb tulajdonságait véve alapul: az idegenforgalom, nemzetközileg használt szóval a turizmus olyan békés célú, önkéntes, rendszeres tömeges utazási forgalom, amelynek résztvevői átmenetileg tartózkodnak a meglátogatott helyen és ott mint fogyasztók és szolgáltatások igénybe vevői jelentkeznek. Az idegenforgalomnak tehát két elsődleges eleme van: az utazás és a tartózkodás. Ehhez csatlakozik a többi elem: a békés cél, az önkéntesség, a rendszeresség, a tömegesség, az átmeneti jellegű tartózkodás és a fogyasztás. Ha bármelyik is hiányzik, nem beszélhetünk idegenforgalomról. Az utazás, a helyváltoztatás azt jelenti, hogy az idegenforgalomban részt vevő személy elhagyja állandó lakhelyét és más területek meglátogatása után ugyanoda visszatér. Nem elegendő tehát pl. egyazon nagyvároson belül (akár kilométereket is utazva) helyet változtatni. Az „idegenforgalmi utazásnál" a várost el kell hagyni, a lakóhelyre vissza is kell térni. Nem vesz részt tehát az idegenforgalomban az, aki véglegesen elhagyja lakhelyét. Az idegenforgalom békés szándékú vándorlás. Tehát pl. a hadra kelt sereg vonulása nem idegenforgalom. Az önkéntesség is követelmény. A rendszeresség és ismétlődés kizárja, hogy idegenforgalomnak tekintsük, ha valahova csak egy alkalommal látogat el nagyszámú ember. Ha például egy történelmi jelentőségű csata 500. éves évfordulójára több ezer ember keres fel egy csatateret még nem idegenforgalom. Vissza