Előszó
Egy májusi éjszakán, mikor az orgonavirágok tobzódva illatoztak a kertben, világraszületett Lontalin.
Nem nagyon szívesen és nem is egészen magától. Két orvos és egy tudós asszony segített neki...
Tovább
Előszó
Egy májusi éjszakán, mikor az orgonavirágok tobzódva illatoztak a kertben, világraszületett Lontalin.
Nem nagyon szívesen és nem is egészen magától. Két orvos és egy tudós asszony segített neki ebben a fontos műveletben, míg fiatal anyja, a bankár leánya, mozdulatlan, kábult álomban feküdt a szenvedések ágyán, a rózsaszínű szobában, ahonnan mind eltávolították a sok csipkét és selymet, s amely most, mint egy kórházi szoba, olyan kopárnak hatott ezen a szép, csalogánydalos éjszakán.
Lontalin apja, a muzsikus, kibámult a nyitott ablakon az éjszakába, fel a csillagok közé és megkérdezte őket: mi lesz most?
Aztán bejött az öregebbik orvos, megérintette kezével a vállát és csendes mosollyal azt mondta:
- mester, a kislány megszületett.
A sápadt férfi megrezzent és hirtelen az orvos felé fordult.
Bozontos üstöke meglobbant ettől a mozdulattól. A szája széle fehér volt és remegett.
- Tehát mégis leány jött! Hogy tudta az asszony! Hogy tudta!
- És ő? - kérdezte az orvost.
- Nemsokára fel fog ébredni. Reméljük, nem lesz semmi baj...
Vissza