Gondolkodom a nevelésről (dedikált példány)

Fülszöveg

„ szerző nyíltan vállalja saját - gyermekközpontú - nézeteit "
(Részlet Perjés István lektori véleményéből)
Tanárjelölteknek és pedagógusoknak szánom írásomat. A gyerekek közötti munka során könnyen elveszíthetjük a fonalat, eltévedhetünk; indulataink, beidegződéseink nehezíthetik a helyzetek megértését, eredményes kezelését. A nevelésről való gondolkodás, fogalmak - a gondolkodás viszonyítási pontjai - segíthetik a gyakorlat problémáit értelmezni, segíthetnek tájékozódni a mindennapok pedagógiai történéseiben, és segíthetnek a helyzeteknek megfelelő megoldások megtalálásában.
Nem vállalkozom a tudományos eredmények felsorolására, mások írásainak ismertetésére, kritikájára, mindössze leírom, mit gondolok a nevelésről, és azt remélem, ezzel segíthetem kollégáimat és jövendő kollégáimat, hogy ők maguk eredményesebbek lehessenek a nevelésben az arról való gondolkodás révén. Célom tehát, hogy gondolataimmal segítsem a pedagógusokat és pedagógus-jelölteket a nevelésről való... Tovább

Fülszöveg

„ szerző nyíltan vállalja saját - gyermekközpontú - nézeteit "
(Részlet Perjés István lektori véleményéből)
Tanárjelölteknek és pedagógusoknak szánom írásomat. A gyerekek közötti munka során könnyen elveszíthetjük a fonalat, eltévedhetünk; indulataink, beidegződéseink nehezíthetik a helyzetek megértését, eredményes kezelését. A nevelésről való gondolkodás, fogalmak - a gondolkodás viszonyítási pontjai - segíthetik a gyakorlat problémáit értelmezni, segíthetnek tájékozódni a mindennapok pedagógiai történéseiben, és segíthetnek a helyzeteknek megfelelő megoldások megtalálásában.
Nem vállalkozom a tudományos eredmények felsorolására, mások írásainak ismertetésére, kritikájára, mindössze leírom, mit gondolok a nevelésről, és azt remélem, ezzel segíthetem kollégáimat és jövendő kollégáimat, hogy ők maguk eredményesebbek lehessenek a nevelésben az arról való gondolkodás révén. Célom tehát, hogy gondolataimmal segítsem a pedagógusokat és pedagógus-jelölteket a nevelésről való gondolkodásban. Ehhez az olvasók, elsősorban tanárjelöltek és pedagógusok saját, legalább tizenkét évi pedagógiai élményeit (saját neveltetésükről), a gyakorló pedagógusok tapasztalatait és neveltetésük élményeit tekintem kiindulópontként, hiszen mindannyian részesei voltunk a nevelésnek, a magunk neveltetésének. Gyakorló kollégáimat külön kérem, munkájuk tapasztalataival vessék össze az e könyvben olvasottakat, és gondolkodjanak tovább.
Nem tekintem írásomat sem teljesnek, sem befejezettnek. További tapasztalataim, gondolataim leírását folytatni szeretném, különösen az e könyvhöz érkező vélemények, kiegészítések nyomán.
Mi is az eredmény? Mi az, amiből arra következtethetünk, jól végeztük munkánkat. Önkéntelenül a gyerekek teljesítményét tartják sokan elsődlegesen fontosnak, mégpedig a tantervi előírások szerint. A hátrányos helyzetűek esetében azonban az ilyen felfogással nagy a kudarc lehetősége. Az ő esetükben érdemes felismerni, mi az a hozzáadott érték, ami a mi segítségünkkel jött létre.
Számomra a legfőbb pedagógusként, hogy nap, mint nap mosolygó arcok fogadnak. Munkánk sikere mindenekelőtt a gyerekarcokon ismerhető fel. Vissza