Honvédelem 1969/12.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A 20 éves „Honvédelem" a csapattisztek segítője
Kálazi József vezérőrnagy
Az utóbbi esztendőkben számos, a társadalmi és politikai életünkben jelentős évfordulót ünnepeltünk és ünnepelünk. Ezek mellett akad néhány szerényebb megemlékezési alkalom, amely azonban sokak számára, de ugyancsak fontos. Közel negyedszázaddal ezelőtt hazánk felszabadulása tette lehetővé és egyben szükségessé a Magyar Néphadsereg megszervezését. Az új hadsereg akkor még képzetlen, fiatal tisztikarának égető szüksége volt a rövid tanfolyamok elvégzése mellett olyan katonai szakirodalomra, amely ismerteti a szovjet hadtudomány alapjait, magyarázza a szabályzatok tételeit, azok gyakorlati alkalmazását, publikálja a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat, a baráti hadseregek eredményeit, az idegen hadseregek szervezetét és harceljárását. A néphadsereg megszervezését követően, két évtizeddel ezelőtt ilyen igények kielégítése végett indult el a Honvédelem elődje a Katonai Figyelő. Kezdetben a Katonai Figyelő csak szűk csoportnak állt rendelkezésére. Színvonala megfelelő volt, de a 140-160-es (és néhány tiszteletpéldány) példányszáma miatt befelé fordulás jellemezte. 1957-ben a folyóirat új címmel, a következő célkitűzéssel jelent meg: „A Honvédelem, olyan magasszínvonalú, a hadtudomány minden ágával, valamint a magasabbegységek hadműveleti-harcászati kérdéseivel a harcitechnikával stb. foglalkozó katonai folyóirat legyen, mely biztosítja hadseregünk tisztjei szakmai ismereteinek elmélyítését, látókörük kiszélesítését, és gyakorlati tapasztalataik kicserélését." E célkitűzés szellemében a Honvédélem komoly segítőtársunkká fejlődött a katonai kiképzés és nevelés bonyolult feladatainak megoldásában, eredményeink népszerűsítésében. Velünk együtt nőtt, fejlődött. Fejlődésében sajátos módon végigjárta azt az utat, amit a hadsereg egésze, benne tükröződik a hadsereg fejlődésének minden jellegzetessége, hiszen a hadsereg mindenkori problémáival foglalkozott, a hadseregben szolgáló tisztek írták és írják és így együtt él a hadsereggel. Ezért amikor a Honvédelem fejlődéséről beszélünk, múltját, jelenét elemezzük, magunkról és magunkhoz szólunk, hiszen a 20 év alatt közreadott gondolatok, tapasztalatok mögött az írók és olvasók, a szerkesztőbizottság, a hadsereg tiszti állományának egy része áll. Léte tükrözi utunkat: hiányosságainkat és gyengeségeinket, törekvéseinket és eredményeinket.
Az eltelt két évtized nem volt problémamentes és sokféle nehézséggel kellett megküzdeni, melyek közül én csak kettőt akarok megemlíteni. Az egyik a folyóirat indításával, a másik pedig a hadügyben végbement forradalommal kapcsolatos. A néphadsereg megszervezése után a kiképzési-nevelési feladatok ellátásához nélkülözhetetlenné vált olyan szakfolyóirat létrehozása, amely elsősorban a magasabb törzsekben dolgozó tisztek hadműveleti-harcászati ismereteinek növelését segíti. Közreadja a különféle gyakorlatok és más hadseregek tapasztalatait, tisztázza, vitatja az elméleti kérdéseket. A szükséglet egyideig kielégíthetetlen maradt, mert bár a folyóirat kiadásának technikai és szervezési kérdései egy idő után megoldódtak, de nagyon hiányzott az a tapasztalat, amit közre lehetett volna adni, hiányoztak azok az alapvető ismeretek, amelyek alapján tapasztalatokat lehetett volna gyűjteni. Hiányzott az íráskészség is, ezért kezdetben a cikkek inkább az iskolákon elhangzott előadásokhoz hasonlítottak." Vissza