A védőnőképzés története Magyarországon a kezdettől napjainkig (dedikált példány)

Előszó

A magyar egészségügyi hálózat rendszerében jelentős helyet foglal el az anya és gyermekvédelmi munka. E tevékenység magában foglalja mindazokat az állami, társadalmi, egészségügyi, szociális, jogi, munkaügyi, stb. intézkedéseket és intézményeket, amelyeknek célja a zavartalan terhesség, a szövődménymentes szülés, az élő, egészséges újszülött születésének és ezt követően a gyermek harmonikus testi és szellemi fejlődésének biztosítása. Ebben a munkában jelentős feladatot látnak el a védőnők. Tevékenységük lényege: a terhesek, az anyák és gyermekek egészségének védelme, a gyermekek fejlődésének elősegítése, a betegségek megelőzése, az egyén egészséges életmódra nevelése. Gondozottaival családlátogatás, tanácsadás, óvodai és iskolai munkája során teremt kapcsolatot. A gondozás során megismeri a család életkörülményeit, egészségi, szociális, nevelési, stb. problémáit és tanácsaival, nevelő munkájával elősegíti azok pozitív irányban történő megoldását. Munkáját és feladatait önállóan, illetve orvosokkal, szakdolgozókkal, gyermek és ifjúságvédelmi szervezetekkel, különböző szakmai, társadalmi, egyházi, karitatív mozgalmakkal és egyesületekkel szorosan együttműködve végzi. Magyarországon 1992-ben a ténylegesen dolgozó körzeti védőnők száma 4.239 fő volt, ők azok a személyek, akik az ország legkisebb településén is segítik a családok preventív egészségügyi ellátását és a gyermekek nevelésében a legkoraibb életszakaszban szakszerű tanácsot adnak.
Hazánkban a szakma megjelenése a század első évtizedeire tehető. Rendszeres iskolai /tanfolyamos/ képzésük az Országos Stefánia Szövetség keretében az 1915-1916-os években Budapesten kezdődött. Később az oktatás intézményhálózatát vidéken is létrehozták, de 1925-1940 között csak a fővárosban működött iskolájuk. A végzett stefániás védőnők csak nagy városokban dolgoztak. Vissza