Nagy az Isten állatkertje...: Állat(ság)ok a magyar irodalom- és művelődéstörténetben

Fülszöveg

„A balladai történés struktúrája, a ballada mondanivalója szempontjából fontos szerepük van a történetet elindító és mozgásban tartó állatoknak. Ezek többnyire szimbolikus jelentést is hordoznak/képviselnek, s elveszejtésük, megszerzésük, vagy akaratuk beteljesítése szorosan összekapcsolódik a főhős sorsával." (Küllős Imola)
„A fentiek a nyúl-história társadalmi tematikájának fontosságát és egyediségét jelzik. A XVIII. századi magyar ponyvákon alig-alig jelenhettek meg rebellis szövegek, egyáltalán: társadalmi karakterű panaszdalok. Afféle címmel, hogy »a paraszt panasza arról, hogy kisemmizik és üldözik«, bizonyára ki sem nyomtatták volna a század első felében, de talán még később sem." (Csörsz Rumén István)
„A jelek szerint Kalmár nem hitte el Schultznak, hogy az a kaméleont látta legyet enni. Schultz ezért tartja fontosnak hangsúlyozni nagy művében, hogy a légy az nem levegő! S mivel ezen összevesztek, meg sem említik egymást az utazásukról szóló későbbi írásaikban." (Hegedűs... Tovább

Fülszöveg

„A balladai történés struktúrája, a ballada mondanivalója szempontjából fontos szerepük van a történetet elindító és mozgásban tartó állatoknak. Ezek többnyire szimbolikus jelentést is hordoznak/képviselnek, s elveszejtésük, megszerzésük, vagy akaratuk beteljesítése szorosan összekapcsolódik a főhős sorsával." (Küllős Imola)
„A fentiek a nyúl-história társadalmi tematikájának fontosságát és egyediségét jelzik. A XVIII. századi magyar ponyvákon alig-alig jelenhettek meg rebellis szövegek, egyáltalán: társadalmi karakterű panaszdalok. Afféle címmel, hogy »a paraszt panasza arról, hogy kisemmizik és üldözik«, bizonyára ki sem nyomtatták volna a század első felében, de talán még később sem." (Csörsz Rumén István)
„A jelek szerint Kalmár nem hitte el Schultznak, hogy az a kaméleont látta legyet enni. Schultz ezért tartja fontosnak hangsúlyozni nagy művében, hogy a légy az nem levegő! S mivel ezen összevesztek, meg sem említik egymást az utazásukról szóló későbbi írásaikban." (Hegedűs Béla)
„A farkasok, rókák, medvék, sasok, héják, tehenek, kecskék, malacok, lovak, nyulak, kutyák, macskák, verebek és más szárnyasok komoly galibát tudnak okozni nem csak Móricz állatmeséiben, hanem annak recepciótörténetében is." (Cséve Anna)
„Nagy Lajos képtelenségei nem csak nyomokban tartalmaznak enciklopédikus igényt. A szerzőt számos írói tulajdonsága tette alkalmassá erre. Ezek közé sorolandók a közérthetőségre törekvő stílus, a szórakoztató szertelenségében is rendszerező és rendszerető hajlam, a pontos megfogalmazásra, definíciók alkotására való törekvés." (Mercs István)
„A Rákosi-korszak zsidó származású vérbíróinak, ávósainak nem ad felmentést a származás. Az Auschwitz meghatározta koordináták ezt nem engedik. Gáli egy éjszakát inkább a liftben tölt, az emeletek között ingázva, mintsem egy szobában aludjon Szűcs Imrével." (Kőszeghy Péter)
„Állatok-e A Négyszögletű Kerek Erdő lakói? Állatok, ha a szót a latin animál, animalis avagy a lélekkel bíró lény fogalmának tükörfordításaként kezelem. Lélekkel bíró lények, de sem nem biológiai értelemben vett állatok, sem nem emberek." (Gerliczki András)

2015. április 17-18-án rendhagyó helyszínen, a nemzetközi hírű Nyíregyházi Állatparkban került sor a Nagy az Isten állatkertje című irodalom- és művelődéstörténeti konferenciára. Az itt elhangzott előadások szerkesztett változatát közli kötetünk.
A világirodalomban a legősibb formák közé tartoznak azok az irodalmi alkotások, amelyek az emberi természetet emberi vonásokkal felvértezett, antropomorfizált állatok ábrázolásával jelenítik meg. Az állattörténetek olyan példázatok, melyek nyilvánvaló és rejtett tulajdonságainkat, a bennünk rejlő harmóniát és ellentmondásokat képesek ábrázolni. Ez a kifejezési forma a magyar irodalomban is rendkívül gazdag. A magyar irodalmi tradíció világirodalmi példákkal élénk párbeszédet folytatott már a kezdetektől.
A kötet tanulmányainak, „amely a magyar irodalom állatábrázolásait és nevezetes állatalakjait mutatja be, meghatározó gesztusa a megnevezés, a besorolás. Természetesen nem Alfréd Brehm nagy állattani összefoglalójának szempontjai szerint, hanem az irodalomtörténet különféle eljárásmódjai alapján történik ez a rendszerezés. A könyv nem tárgytörténeti katalógus, nem is kézikönyv, hanem műközpontú, műértő elemzések és invenciózus értelmezések sorozata." (Ács Pál)
A tanulmányok a középkori magyar irodalom vonatkozó alkotásaitól a modernkor állatbőrbe bújtatott emberábrázolásáig irodalmunk teljes vertikumából és horizontjából szándékoznak részleteket felvillantani.
A kötetet a tanulmány befogadását segítő képtár színesíti. Emellett névmutatót és a szerzők névjegyét is tartalmazza. Vissza