Előszó
NAGY IDŐ VAN,
mely provokálja a történelmet, leszögezi, hogy igazi „most-vagy-soha" van, vagyis mintegy azzal fenyeget, amire vágyódik ez a nép, melynek tudtára adta: ti nem ilyen-olyan, tarka, lumpen lakosság vagytok- hanem - akár fölkészültetek, akár szétszéledeznétek - ti nemzet vagytok, hát most tetszik, vagy sem, ehhez szabjátok napjaitokat, gondolkodástokat, tetteiteket, és ha eddig elmorzsolgattátok az életet, az erőt, saját magatokat, hisz "úgyis-minden-mindegy", most, éppen ott, ahol vagytok, egyenként és összesen azonnali fordulatra kényszerítelek titeket, mondja és suttogja a Nagy Idő. Különben ezt a szót, hogy, Magyarország, kis betűvel fogják írni utánatok, ha ugyan veszi hozzá a fáradságot valaki, hogy tollat fogjon érte, azt pedig, hogy magyarok, le se írják, csak legyintenek egyet. A következő éveknek ez a tétjük. A mai Nagy Idő alighanem az utolsó lehetősége ennek a népnek. Amit - mondja, vagy sem, hirdeti, vagy sem, lelkesen kiáltja vagy rejtetten gúnnyal nyafogja el bárki - mindnyájan tudunk, és át is éljük. Miért, mi történt nálunk?
A magyarság, itt és szétszóródva a világban, szinte egyszerre mondta ki: Elég volt. Egyébként nem először... Miből volt elég? A nemzetközi Vörös-Iszap-Politikai Kft. (ismertebb nevén VIP-ek) elképesztően korlátolt, felelőtlen és titkosított hatalmából, elég a hazudozásból, az átverésből, a lezüllesztés praktikáiból, a nyomorból, az igazságtalanságok tömegéből, a mellébeszélésből, a szüntelen ámításból, szóval a patikamérlegen kiadagolt halálból, és ez a szétszórtnak hitt „népség" - szelíden - kijelentette: - Kérem szépen, bocsánat, de mi most már igen nagyon szeretnénk élni, azaz feltámadni!... Na, lett ebből akkora pirosló skandallum, amilyet régen láttunk; pedig hát... A népség (többsége...) meg fogta magát, állig dagonyázva a mély mocsárban, belemarkolt az üstökén bokrosodó hajába, s két alapos nekirugaszkodásra kiemelte magát, letette a partra, s azt mondta: - Ugye, hogy meg ez, csak csinálni köll! Azóta egyre mosakszik, mert az a bizonyos mocsárié, mivel erősen lúgos, a csontokig, a zsigerekig mar... Röviden; a magyar nép döntött a sorsa felől: nem úgy és nem azt. És nem azokkal. Hanem ahogy mi akarjuk, mi képzeljük el, s ahogy az nekünk tetszik. És másokkal. Az elmúlt hónapokban, igenis forradalmat csinált a magyarság, XX. századának második forradalmát, mert ő ilyen, s az Európába jó messziről érkezett elődök utódai is, úgy tetszik, ilyenek.
Vissza 
