Latin költészet

Fülszöveg

Kétszáz esztendővel ezelőtt latin nyelven oktattak a középiskolákban. Hetven éve a gimnáziumokban a latin nyelv és irodalom tanítása képezte a főtantárgyak egyikét. Latin kifejezéseket, közmondásokat, aforizmákat - mint ahogy Jókai könyveiből látható - mindenki értett. Manapság - talán az egy Olaszországot kivéve - e latin tanítás szinte mindenütt megszűnt. Így sikerült elvágnunk magunkat a latin nyelv és irodalom befolyásától. Pontosabban szólva, tulajdon kultúránk eredetétől. Holott államberendezésünk, színházunk, történetírásunk, jogrendünk, sőt betűink, írásunk és annyi más nyilvánvalóan latin eredetű, vagy folytatása a latinnak. Ide tartozik a költészet. Dante éppen olyan kevéssé képzelhető el a Pokolban vezetőjéül szegődő Vergilius nélkül, mint Berzsenyi, Vörösmarty és Babits Horatius munkái híján.
A latin klasszikus líra kora, mint minden klasszikus költészeté, rövid időre korlátozódik. Krisztus előtt 60 táján kezdődik, mikor a húsz esztendős Catullus Rómában első költeményeit közreadta és Horatius halálával Krisztus előtt 8-ban máris befejeződik. Éppen ők ketten voltak Róma legnagyobb költői, miközben semmiben nem hasonlítottak egymáshoz, legfeljebb abban, hogy nem régi, latin költészetet folytatták, hanem tematikában és versformában mindketten a görög klasszikusok, Szápphó, Álkáiosz, Ánákreón költeményei felé fordultak. Ha az illetők versei nem vesztek volna el majdnem teljesen, úgy ezt sikeresebben lehetne bizonyítani. A másik két jelentős költő, Tibullus és Propertius, új fordításban a jelen kötetben kap először őket megillető helyet. Krisztus után már senki sem írt sorozatban klasszikus verseket, de egyeseknek még sikerült egy vagy két, klasszikus értékű költeményt szerezni, mint Petroniusnak, vagy Hadrianus császárnak halálos ágyán.
Ugyanekkor elmondhatni - a másoló szerzetesnek hála -, hogy a latin költészet jelentős részét sikerült megmenteni és csak néhány név maradt fent - mint Gallusé vagy Liciniusé -, kik állítólag szép verseket írtak, de levesztek a középkor homályában. Vissza