Magyar háziállataink

Előszó

Európa szívében élünk és körül vagyunk véve idegen népekkel. Állattenyésztő nép vagyunk s az állattenyésztés ősfoglalkozásunk. Szomszédainknak is vannak állataik, de ha ezeket az állatokat az ősi magyar háziállatokkal összehasonlítjuk, csodálkozva látjuk, hogy a mi ősi háziállataink mind mások, mint a körülöttünk élő népek állatai. Ez a feltűnő jelenség akkor a legszembeszökőbb, ha parlagi, primitív, tehát ősi állatfajtáinkat nézzük és hasonlítjuk össze a szomszédokéval. Mert az újabban tenyésztett háziállatainkban bizonyos egyformaság van és megegyezés a középeurópia vitákkal. De tudjuk, hogy eredetileg mások voltak állataink, s csak divatmajmolásnak köszönhetik újabb idegen eredetű háziállat fajtáink, hogy hazánkban is meghonosították és továbbtenyésztették őket. Ilymódon aztán a régi és a behozott új fajták keresztezéséből, a magyar rögön, új háziállatfajták is keletkeztek, melyek részben már alkalmazkodtak is a hazai viszonyokhoz, részben most vannak azon az úton, hogy használható új magyar fajtákká váljanak. De mindezek újabban kitenyésztett háziállatfajták eltérnek az ősi, eredeti magyar fajtáktól, s azok nem hasonlítanak a szomszédaink állataihoz sem. Nem hasonlítanak hozzájuk, mert más az eredetük, eleink hozták őket magukkal akkor, amikor itt Európa szívében, több mint egy évezreddel ezelőtt, hazát alapítottak és végleg letelepedtek.
Hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy honnan eredtek őseink. Őseink az Ural, Kaukázus és Fekete-tenger közötti síkságról jöttek és kettős gyökérből eredtek. Egyrészük a finn-ugor népcsoport tagjaként, mint a népcsoport legkeletibb ágának, az ugornak legdélkeletibb része. Ezt a törzset Krisztus születése körül, egy Ázsiából előtörö, harcias, lovas török nép, az ugorok, magával sodorta és elszakította a többi ugoroktól. Az európai finn-ugor eredetű törzse tehát kiszakítva a rokon törzsek kötelékéből, egy ázsiai lovas török néppel került szoros érintkezésbe, és átvette tőle annak magas ázsiai műveltségét és katonai szervezettségen alapuló államszervezetét. Így lett állattenyésztő, harcias lovasnéppé, míg tanítómesterei az ogurtörökök pedig a magyar nyelvet vették át tőle. A két népcsoport egybeforrt, onuguroknak, unuguroknak, majd később magyaroknak nevezte magát, és háziállatszükségletét ott fogta be a megfelelő vadállatokból, ahol éppen lakott: a fent említett síkságon. Odavaló volt a ló, a szarvasmarha, a juh és disznó, amit háziasított, tenyésztett és magával hozott hatalmas csordák alakjában, a IX. században hazánk területére. Ősi háziállatainkat tehát nem szereztük, hanem magunkkal hoztuk a meótiszi őshazából mai hazánk területére. Ezért mások eredeti háziállataink mint a bennünket környező népek állatai. Vissza