Mivelhogy magad írást nem tudsz... (dedikált példány)

Előszó

A 16. század eleje és a 18. század vége között, a kora újkorban, valóságos forradalom zajlott le az európai művelődéstörténetben. A középkorban még természetesnek tűnt, hogy csak kevesen tudtak írni és olvasni (közülük sokan éppen ebből éltek), és nemcsak a parasztság, de még nagyurak is gyakran idegenkedve nézték az írott szövegeket, a betűket. A 18. század végén azonban Európa fejlett nyugatai régióiban már a férfiak mintegy fele el tudta olvasni az újságban a híreket, és mind többen tudtak levelet írni. Nemcsak az írni-olvasni tudás, hanem az írás használata is gyorsan terjedt, a szóbeliség mindinkább tért vesztett. Robbanásszerűen megnőtt az írott dokumentumok mennyisége is, megerősödött az írás jelenléte a társadalomban. Nemcsak a nyomtatott könyv lett egyre olcsóbb és gyakoribb, de mind több dogot foglaltak írásba. A kiépülő bürokrácia, az egyre fejlettebb kora újkori állam az élet újabb és újabb szektorára terjesztette ki az írásbeliség hatalmát: összeírások és igazoló papírok készültek, a szóbeli tanúbizonyság helyett mind gyakrabban kértek pecsétes papírt. Bár ezt lehetetlen mérni, és még kimutatni is igen nehéz, de a fenti fejlődéssel párhuzamosan átalakult az emberek gondolkodásmódja, mentalitása is: csökkent a szóban átörökített tudásnak, az öregek emlékezetének a tekintélye, és megnövekedett az írásban megörökített dolgoké, amelyeket már mind több ember tudott, még a parasztok között is, kibetűzni, azaz ellenőrizni. A kalendáriumok és a nyomtatott térképek elterjedésével pedig még az emberek tér- és időfogalma is megváltozott, a bizonytalan körvonalú múltkép helyébe számszerűen tagolt, mérhető idő lépett.
A változás forradalmi volt, a jelentőségét nem lehet túlbecsülni a kora újkor társadalmi fejlődésében. nem volt azonban gyors: a tömeges írástudás, az írás mindennapi használata csak évszázadok alatt hódította meg Európát, és még századokig egymás mellett élt a régi és az új. A korabeli utazóknak feltűnt, hogy míg egyes vidékeken szinte mindenki tudott írni és olvasni, máshol alig találtak írástudó embert... Vissza