Múltunk 2014/4.

Fülszöveg

A hivatalos szovjet ideológia a parasztság átformálásáról, teljes és átfogó modernizálásáról beszélt és a baloldali népiek sem láttak semmi konzerválni valót a paraszti létben, sőt ódzkodtak annak modern és urbánus stilizálásától is. Viszont a magyar baloldali mozgalmak soha nem tudtak igazán mit kezdeni a parasztokkal. A fegyelmezés és a sajátos, népieskedő csendőrpertuval tálalt tudatbevitel alanyaiként tekintettek rájuk, sőt a kommunisták - főleg az 1919-es tapasztalatok fényében - kifejezett gyanakvással, a szociáldemokraták inkább csak értetlenséggel. A hivatalos kommunisták népképe karikaturisztikus élességgel jelent meg, amikor egy Moszkvában élő magyar kommunista író - vélhetőleg Illés Béla - arra igyekezett rávenni Nagy Lajost, hogy Kiskunhalom című szociográfiai regényében a szereplőknek adjon néhány jól csengő kommunista Jelmondatot a szájába: „Szóba került Kiskunhalom című regényem is, melyet a házigazda már olvasott. Nagyon tetszik neki - mondja javasolni fogják többen az egyik állami kiadónak, hogy fordíttassák le oroszra, s adják ki. De írjak bele - ajánlja - három-négy helyen egy-egy mondatot, valamit Szovjet-Oroszországról, például ott, ahol a parasztok beszélgetnek, említse meg valamelyik a szovjetet, mint a földműves szegénység reménycsillagát. Elszörnyedek. Nem ennek az ideának a politikai képtelensége miatt, mert a politikától rideg elutasítással mindig meg tudom magam védeni, hanem elszörnyedek annak hallatára, hogy ilyen felfogása lehet írónak az Irodalomról. Hogy valaki képes lenne akár arra is, hogy például a Tiszát, Petőfi költeményét így fordítsa vagy fordíttassa le: Túlnan vélem átellenben éppen, Pór menyecske jött, korsó kezében, Korsaját míg telemerítette, Rám nézett át, aztán ment sietve. Éljen a Harmadik Internacionálé". Vissza