Nem kacsák vagyunk egy tavon, hanem hajók a tengeren

Előszó

A SZÍNHÁZ ÉS A MÚZEUM KÖZÖTT
A SZÍNTÉR ELEMEI Az egész egy űrrel kezdődik és végződik: a meghatározások, a rögzítés, a funkciók, források, helyek, változások, a kritika és az alternatíva hiányával... Hogyan foghatunk hozzá olyasvalami leírásához, amit a semmi hív életre? Az „autonómia" kifejezés helyénvaló lenne? Ez a könyv gondolkozási és munkafolyamatokba, struktúrákba fektetett energiákról szól a kultúra egy olyan területén, amely többnyire láthatatlan marad a művészettörténetet alakító diskurzusban. Egy helyekben, találkozásokban és eseményekben testet öltő, ami együtt létezik a kulturális produkció intézményes és piaci megjelenítésével. Ezek a leggyakrabban az „artist-run", „független", „alternatív", „grass-roots", „közösségi", „bottom-up" és hasonló fogalmakkal megjelölt ideiglenes helyek és kezdeményezések valójában igen nehezen meghatározhatók. Alapjukat nem-bürokratikus struktúrák képezik; megjelennek, eltűnnek és átalakulnak a lehető legváltozatosabb taktikák szerint. Mi több, csak ritkán hagynak maguk után dokumentált nyomokat.
A könyv célja mégsem az, hogy elfeledett kiállításokról, eseményekről és művekről informáljon, vagy hogy adatokat szolgáltasson ezek létrehozóiról. Ehelyett igyekszik világossá tenni és elismerni a művészeti rendszer „önszerveződő" kezdeményezéseiben és stratégiáiban rejlő lehetőségeket (és bizonytalanságokat). E kiadvány egyik célja, hogy az önszerveződés és az intézményesség közötti összetett viszonyt, kölcsönös egymásra hatásuk sokféle módját vizsgálja. A történelem során, függetlenül, mindig voltak művészek, gondolkodók, független közösségek és művészi kezdeményezések, amelyek új területeket nyitva kritikai alternatívákat kínáltak a hivatalos intézményeknek. Vissza