Névtudomány és művelődéstörténet

Előszó

Az elmúlt 30 évben a magyar névtudomány kiemelkedő rendezvényei voltak az immár hagyományossá váló konferenciák, amelyeket méltán tekinthetünk egy-egy fejlődési szakasz lezárásának, az elért kutatási eredmények összegezésének. Az elsőn, 1957-ben még inkább csak az igények fogalmazódtak meg, mit kellene tennünk, milyen feladatok várnak a névtan kutatóira, de ezzel együtt már kibontakoztak a későbbi föllendülés körvonalai. Tizenkét évvel később, 1969-ben, a felfelé ívelő szakasz csúcsán került sor a második konferencia megrendezésére, amelyen az igen nagy számú előadás és a változatos tematika arról tanúskodott, hogy a névtan már nem a nyelvdiszciplína. Újból eltelt tíz év, a kezdeti lendület kissé alábbhagyott, de azért 1980-ban a veszprémi harmadik konferencia is sikeres volt. Lőrincze Lajos zárszava szerint "áttekintették a névkutatás főbb területeinek az elmúlt évtized során mutatkozó eredményeit, sorra vették hiányait, gondjait, rámutatva egyidejűleg az eljövendő évek legfontosabb feladataira" (MNyTK. 160. sz. 245).
Lőrincze igen jó jósnak bizonyult a konferenciák további időrendjét illetően is. Az említett zárszóban javasolta: "Talán nem okvetlenül szükséges, hogy újabb tíz esztendőt várjunk a következő konferenciára. Úgy gondolom, öt-hat év múlva ismét összejöhetünk, számot adni az eltelt időről, számba venni feladatainkat, teendőinket" (i. m. 249). Valóban, hat év után Pais Dezső 100. évfordulója adott alkalmat arra, hogy Zala megye vezetőségének szíves meghívására a jeles tudós szülőföldjén rendezzük meg a IV. magyar névtudományi konferenciát. Az elhangzott előadások egyértelműen bizonyítják az elhatározás helyességét, hiszen Pais Dezső munkássága szorosan összefonódott a névtudománnyal. A minden eddiginél nagyobb számú résztvevő nemcsak a névtan iránti lelkesedésből jött el Zalaegerszegre, hanem azért is, hogy lerója tiszteletét a közelmúlt nagy tudós egyéniségének emléke előtt. Vissza