Nyitott könyv

Előszó

Valóban szükséges az Egészség könyvét kinyitni és alapvető igazságait a nagyközönség elé tárni. Mert a költők ékes versekben és a bölcselők mélyjárású gondolatokban eléggé kifaragták ugyan a boldog egészség kincses mivoltát, de azért semmi értékünkkel nem bánunk oly könnyelműen, mint az egészséggel s végeredményben a makrobiotika legszebb idézeteinél is többet ér a gyakori kézmosás. Az egészség szónál az "egész" fogalomból kiindulva bámulva látom, hogy a pesti polgár mennyire nem törődik azzal, hogy "egész" maradhasson. Flegmája olimpiai díjat nyerhetne. A legforgalmasabb tereken újságja tőzsde- vagy sportrovatába belefelejtkezve ballag. Miatta repedtek meg a villamoskocsik csengői, a soffőröket a hideg rázza kínjukban, a forgalmi rendőr a kétségbeesés örvényén imbolyog, ő ellenben az árfolyamokat tanulmányozza s méltatlankodva felhördül, ha valamelyik maliciózus soffőr a fülibe dudál. Meg van ugyanis győződve, hogy az ég és föld minden hatalmassága köteles őreá vigyázni.
Nem tréfálok, mikor azt állítom, hogy az embernek a forgalommal szemben mutatkozó csökönyös nemtörődése, mint tünet, alapja és magyarázata az egészségügyi viszonyok nehéz fejlődésének. Mikor emelkedünk mi a tömegértésnek és tömegmeggyőződésnek arra a magaslatára, hogy az egészség restaurálása nem a betegek ügye, hanem az egészségeseké, mikor még a saját meglévő egészségünk megóvásának elemi reguláit sem szoktuk meg! Pedig ha valaki csak egyszer is bebocsátkozik a kérdés mélységeibe, megérti, hogy az egészségügy szinte megmérhetetlen nagy szociális probléma, amelynek megoldása megváltoztatná a föld színét. Tudom, hogy a megoldáshoz nemcsak tudomány kell, hanem gazdasági erő is, ám minő óriási változáson menne keresztül állam és társadalom, ha a polgárok összessége, a társadalom, a törvényhozás, az állam ugyanolyan áldozatkészséggel kezelné a közegészség ügyét, mint aminővel minden egyes ember, ha nyavalyába esik, a saját egészségét visszaváltani igyekszik! mert ha egészséges korában bűnösen könnyelmű is valaki egészsége megóvása terén, betegségéből szabadulásért kiabál s szívesen leszedi mellényéről az óraláncot, ujjáról a gyűrűt, csakhogy meggyógyuljon. Törvény s nagynehezen kitenyésztett kultúrérzék ezrével teremt népiskolákat igen nehéz gazdasági viszonyok között. Bizonyítéka ez annak, hogy a gazdasági letörtség nem föltétlenül akadálya egy-egy alapvető probléma megoldásának. Az egészségügynek még nincs ilyen törvénye, s fájdalmasan panaszlom az egészségügy megoldását sürgető tömegérzék hiányát is. E második nélkül az elsőt, a törvényt, hiába alkotnám meg, nem tudnám végrehajtani. Majd ha a döntésre hivatottak, az anyagi és szellemi fölény boldog birtokosai, a napos oldalakon járó százezrek megértik, hogy nyugalmas polgári házaikat, fényes palotáikat a legveszedelmesebb hadállások gyűrűje veszi körül: a nem embernek való odvak, a pincelakások, a napfénytelen és levegőtlen udok malter-szörnyetegek sáncai, amelyekből a Mors Imperátor, a tüdővész, a nemi bajok, a ragályos nyavalyák szakadatlan gáztámadásai intézi ellenük, majd akkor megszülethetik a törvény, hozzá lehet készülődni pepecselés helyett a gyökeres megoldáshoz s le lehet rakni a boldogabb, mert emberibb jövő alapjait.
Addig legyen nyitva mindenhol ez a könyv. Tanítson és verje félre a nagy szociális probléma harangját.

Dr. Vass József
m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter. Vissza