Fülszöveg
Sminkasztal, kellékek, esetleg szövegkönyv, hamutartó, kávéscsésze. Odavetett, vagy éppen kínosan élre vasalt ruha a szerephez, -no és a tükör. A tükör, amely az öltözőben és az Öltözőben kettős funkciót lát el: egyszerre mutatja meg a színész köznapi és a már szerepre formálódó énjét. Ha kitárulkozik. Mert -bár esete válogatja- de többnyire nem szívesen látott vendég az előadás előtti, közbeni percekben a riporter, az újságíró. Igaz, van aki örül az elterelő kérdéseknek, más a darab utáni találkozást javasolja, és akadt aki egyiket sem. Ettől függetlenül érdekes ez a beszélgetés-csokor, hiszen részint a szerző szándékával, részint anélkül kitűnik belőle, hogy mi foglalkoztatta a művészeket, a színészeket 1995-ben, milyen sikereket, kudarcokat éltek át, mit hordoznak magukban, s összességében arra is enged következtetni, hogy nevük, imázsuk alapján milyen kultúra érkezik egy olyan városba, amelyik nem rendelkezik önálló színházzal.
Szombathely premier-világa tükrének is felfogható...
Tovább
Fülszöveg
Sminkasztal, kellékek, esetleg szövegkönyv, hamutartó, kávéscsésze. Odavetett, vagy éppen kínosan élre vasalt ruha a szerephez, -no és a tükör. A tükör, amely az öltözőben és az Öltözőben kettős funkciót lát el: egyszerre mutatja meg a színész köznapi és a már szerepre formálódó énjét. Ha kitárulkozik. Mert -bár esete válogatja- de többnyire nem szívesen látott vendég az előadás előtti, közbeni percekben a riporter, az újságíró. Igaz, van aki örül az elterelő kérdéseknek, más a darab utáni találkozást javasolja, és akadt aki egyiket sem. Ettől függetlenül érdekes ez a beszélgetés-csokor, hiszen részint a szerző szándékával, részint anélkül kitűnik belőle, hogy mi foglalkoztatta a művészeket, a színészeket 1995-ben, milyen sikereket, kudarcokat éltek át, mit hordoznak magukban, s összességében arra is enged következtetni, hogy nevük, imázsuk alapján milyen kultúra érkezik egy olyan városba, amelyik nem rendelkezik önálló színházzal.
Szombathely premier-világa tükrének is felfogható tehát a huszonnyolc beszélgetés, de gyaníthatóan lehetne a helyszín bármelyik hasonló adottságú településünk is. hiszen ha felgördül a függöny, ha kigyúlnak a színpadi fények, ha égni kezd a díszlet, az igazi színész számára csak az átlényegülés fontos, az át- és beleélés, a tökéletességre törekvés, s ebből a szempontból lényegtelen, hogy budapestiek, vagy éppen szombathelyiek előtt játszik.
Az eddig vezető utat, az előadás előtti feszültséget, vagy épen tökéletes nyugalmat, a komoly és mosolyra fakasztó pillanatokat mutatja be ez a könyv. Sokban támaszkodik az olvasó képzeletére is, hiszen az írott párbeszéd önmagában szikár műfaj, ám a szavak alapján az ismert, vagy ismertség felé törekvő művészek hangját, jellegzetes hanghordozását is láttatni tudja. Rádiós beszélgetések adaptációját tartja kezében az Olvasó, hang híján a behelyettesítés, az empátia, az odaképzelés és a visszakeresés lehetőségével.
/ A szerző a Magyar Rádió munkatársa. A könyv alapjául szolgáló, hasonló című sorozatáért a Magyar Rádió Nívódíját kapta. /
Vissza 
