Papi lelkiség 1942-43/1-4.

Előszó

Mindig előbbre.

A lelkiség komoly szolgálata mélységet sürget. Semmi sincs ettől J az eszményi elgondolástól távolabb, mint a felszínesség és könnyedség. Ügy vélik sokan, szellemes keretben összegyűjteni közhelyeket s hétköznapi hangzatos frázisokból csokrot kötni oly teljesítmény, amellyel a lelki élet érdekeit szolgálják. Pedig a gondolathiány és komoly tervek helyett elnagyolt szójáték és akarnokoskodás nagyobb baj, mint a hallgatás és tehetetlenség őszinte bevallása.
Különös veszedelmet jelent, sőt egyenesen merénylet a tartalmasság helyett a külszín ragyogtatása egyháziak részéről. A küldetés, amellyel Krisztus apostolait és papjait útjukra bocsátja, minden inkább, mint ünnepi póz vagy üres szalmacsépelés. A szó a mi ajkunkon vagy a toll kezünkben sohasem lehet külső ügyességgel megejtő eszköz, hanem csakis lélekgazdagítás, gondolatközlés abból a célból, hogy Isten országához közelebb jussunk. Azt pedig nem lehet ünnepi sallanggal, hanem csakis tettrekészséggel megközelíteni. Erre vonatkozólag nem képzelhető komolyabb mementó, mint Krisztus figyelmeztetése: „Nem aki mondja, Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi."
A teljesítmény, a tett minden komolyságával és felelősségével Krisztus papjainak jogcím-igazolása. Erre nem lesz képes az, aki nem tud vagy nem akar elmerülni az igazság tengerébe és onnan hozni fel szellemi kincseket, amelyek a lelkiséget gyarapítják. Azok a papok, akik megelégszenek négy-öt teológiai esztendő ismereteivel s nincsenek tisztában azzal, hogy ezek az alapigazságok tulajdonkép csak kiindulási pontok s mindegyikünknél komolyan meg kell valósítani az ősi közmondást, hogy a jó pap holtig tanul, lehetnek kellemes ö r társalgók szalonban épp úgy, mint szószéken, de a közgondolkodást befolyásolni, a változó korok igehirdető igényeit kielégíteni s az emberiséget Krisztushoz visszavezetni semmi esetre sem fogják. Szegények sokszor nem is sejtik, mi az oka papi munkájuk sikertelenségének, holott ők mindig érdekesen kívántak szólani - csak azt feledték, hogy világot alkotni végtelen energiára volt szükség s csak ez tette termékennyé a „legyen" szót, s világot alakítani is csak oly egyéniség képes, mely erőt és tartalmat hordoz, s tehát nem hitegető szóval, hanem lelke folyton gazdagodó kincseivel hat a lelkekre.
Nincs egyetlen hivatás vagy munkakör, amely az önmagunkkal való megelégedettség érzetét és kényelmét annyira kizárná, mint a papi rend. A viharzó események között, amikor minden szellemi és anyagi érdek kockán forog s ezeréves jogok kétségesekké lesznek, a jó papnak nemcsak lelkesedni kell vallása és Egyháza igazáért, hanem fáradhatatlanul és szent találékonysággal el kell sajátítania mindazt az ügyességet, amely öt fegyvertelensége dacára egy minden fizikai lehetőséggel rendelkező világgal szemben képessé teszi a győzelemre. Vissza