Mezsgyék (dedikált példány)

Fülszöveg

Az 1967-ben kiadott napraforgó után jelentős műfordítói pálya gazdag számvetése ez a második gyűjtemény. Fodor András azok közé az alkotók közé tartozik, akik Szabó Lőrinccel vallják, hogy "a világ szellemi árucseréjét, előmozdíthatják külső okok, az igazi hajtóerő a műfordítói alkotásban lényegileg mégis éppoly belső, egyéni izgalom, éppen olyan magánügy, mint a líra". A költő mikor idegen, olykor időben és térben távoli pályatársak műveit tolmácsolja, valójában nem alárendelt, másodlagos munkát végez, hiszen miközben minél hívebben, pontosabban, szebben igyekszik újrafogalmazni műveiket, egyszersmind tovább gondolja gondolataikat, újraéli élményeiket - kétszeresen teremt -, önmagát, saját művészetét, szellemi életét gazdagítja, teljesíti ki. Ám az angol reneszánsz és romantika, a század eleji finn líra, a modern amerikai költészet vagy a kortárs lengyel, jugoszláv, bolgár, szovjet versek megszólaltatására Fodor Andrást nem csupán belső, önépítő igény, költői társkeresés és kíváncsiság késztette, hanem - irodalmunk egészét termékenyítő - tudatosan vállalt, tiszteletre méltó szolgálat is. Hiszen, ahogy Szabó Lőrinc írta, műfordítás nélkül "vak és süket maradna az érdeklődés majdnem mindarra, ami a költészetből kívül esik a nemzeti nyelv határain. általa indult meg és folyik szakadatlanul a világirodalom lélekcseréje, gondolatcseréje, az emberiség egyetemes, együttes töprengése az élet kis és nagy dolgai fölött". Ez a kötet is ennek a fontos célnak érdekében született. Vissza