Sodrásban (aláírt példány)

Fülszöveg

SÜLE SÁNDOR (1928-): Csorváson született, 1946-ban "aranykalászos gazda", 1948-ban Orosházán érettségizett, a szegedi Bölcsészettudományi Egyetemen magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Tanári pályáját a berettyóújfalui gimnáziumban kezdte 1952-ben. 1955-től Budapesten könyvtári tudományos kutató, bibliográfus. 1957-1960 között segédmunkás, majd középiskolai tanár (Bp. Bánki Donát Gépip. Techn., Fazekas M. Gimnáziimi, 1960-1974), 1974-től minisztériumi főelőadó, 1978-1988 között középiskolai igazgató.
A Magy. Ped. Társ. Neveléstört. Szakoszt. titkára (1967-1974), az Orsz. Közokt. Tanács tagja (1991-1993).
Megjelent írásai sokrétűek (irodalomtörténet, művelődéstörténet, pedagógia, szociológia, szépirodalom). A Magyar Rádióban történelmi, közéleti sorozatai hangzottak el, mintegy ezer cikke jelent meg.
1955-ben házasságot kötöttek a pszichopedagógus Könyves Tóth Judittal, leányuk statisztikus, fiuk geofizikus, három unokájuk, három dédimokájuk van.... Tovább

Fülszöveg

SÜLE SÁNDOR (1928-): Csorváson született, 1946-ban "aranykalászos gazda", 1948-ban Orosházán érettségizett, a szegedi Bölcsészettudományi Egyetemen magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Tanári pályáját a berettyóújfalui gimnáziumban kezdte 1952-ben. 1955-től Budapesten könyvtári tudományos kutató, bibliográfus. 1957-1960 között segédmunkás, majd középiskolai tanár (Bp. Bánki Donát Gépip. Techn., Fazekas M. Gimnáziimi, 1960-1974), 1974-től minisztériumi főelőadó, 1978-1988 között középiskolai igazgató.
A Magy. Ped. Társ. Neveléstört. Szakoszt. titkára (1967-1974), az Orsz. Közokt. Tanács tagja (1991-1993).
Megjelent írásai sokrétűek (irodalomtörténet, művelődéstörténet, pedagógia, szociológia, szépirodalom). A Magyar Rádióban történelmi, közéleti sorozatai hangzottak el, mintegy ezer cikke jelent meg.
1955-ben házasságot kötöttek a pszichopedagógus Könyves Tóth Judittal, leányuk statisztikus, fiuk geofizikus, három unokájuk, három dédimokájuk van.
F.m.: Juhász Gyula és a forradalom (Tiszatáj, 1951. 3-4.); Kis-szántói Pethe Ferenc 1763-1832 (Bp., 1964. Akad. K.); A keszthelyi Georgikon 1797-1848 (Bp., 1967. Akadémiai Kiadó); Borban az igazság - de mekkora az ára? (Bp. 1970); Rágyújtsak - ne gyújtsak? (Bp. 1971.); Fővárosi Pedagógiai Intézet 1912-1950. (Bp-i Nevelő, 1971. 4.); Didaktikai játékok (társszerző) (Bp., 1976); Töprengés az iskolai fegyelemről (Bp., 1981. Tank. Kiadó); Mérlegen - Tűnődés négy évtized hullámverésein (Bp.-i Nevelő, 1985. 1.); Fél év a hegyen - 1991. (Megj. előtt); Kis ügy - 1988-1992 - regényszerű korrajz (Bp. 1993); Pusztába kiáltó (Bp., 1997. Közdok Kiadó).


Vadas Ádámról szól ez az itt következő mese. Koráról, gyökereiről, dolgairól, éveiről. Mese? Nagyon nem mese, hiszen gallért rángató valóság elevenedik meg ebben a világban.
Amikor itt Nagyhegyen, mint nyári telekszomszédomat megismertem, ő már jóval túl járt az emberi életút felén. Itt mindenki kertet szerető, a kertet értő, a városból ide szívesen kihúzódó, kevés beszédű, sokat olvasó-éj szakázó embernek látta.
Tőle tudom, tőle kaptam, amiket itt leírok.
Mindig beérte azzal, be kellett érnie azzal, amit egy messziről induló élet korlátai lehetővé tettek a számára. A becsület, a helytállás, a család szent tisztelete, a karriervágy nélküli, de mégis többre törekvés, másokért is igyekvő mindennapok jelentették sorsának ars poeticáját.
Hatni másokra? Megpróbálta. Katedráról, tollal. Mire jutott? Erre maga sohasem tudott volna válaszolni, nem is törődött vele.
Maradt is körön kívülinek, gyalogosnak, és ha éppen úgy adódott, legyintéssel el tudta ütni a bajt. Valahogy a belső harmóniája diktálta ezt így. Békessége ezért is talányos.
Talányos tűnődésre késztetnek a felelevenített évtizedek. Hol vannak ma már például Mikszáth Kálmán, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Németh László, Wass Albert írói, erkölcsi szándékai? Hol van a két világháború közötti népi írók hagyatéka? Ez nem kérdés: felkiáltás.
A kérdezés mégiscsak időszerű: hová lett a huszonegyedik században a leírt szó hitele, a törvények tisztelete?
Ki ne tudná, az elektromosság ma tarol a világban. Nélkülözhetetlen, de el is butíthat, hisz lá^'uk, teszi is.
Vadas Ádám évtizedeken át tanította, hogy "Cogito ergo sum", de ma már igazítana rajta: "Gondolkodom, tehát kételkedem is". Bessenyei György 1804 körül írt mondatát ma is nagyon időszerűnek véli: "Aki nem gondolkodik, nem ember!". Mellesleg: napjaink "párás büdösségfelhőjé" mintha éppen a gondolkodni akaró embert szeretné kiiktatni. Nagy történelmi kérdés a holnapra nézve, vajon sikerül-e. Figyeljünk oda, ne sikerüljön.
Ez a krónika is arrafelé szeretne eligazítani. Vissza