Előszó
Mikor "A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén" c. munkámat megírtam, már tudtam, hogy az erdélyi apró lófajták tanulmányozása is éppen olyan szükséges és hézagpótló munka, mint aminő a hucul lovon...
Tovább
Előszó
Mikor "A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén" c. munkámat megírtam, már tudtam, hogy az erdélyi apró lófajták tanulmányozása is éppen olyan szükséges és hézagpótló munka, mint aminő a hucul lovon végzett vizsgálatom volt.
Erdély lótenyésztése, ez ősmagyar föld visszacsatolása idején, hihetetlenül züllött, lóállománya pedig rendkívül kevert, leromlott és kicsi volt. Az állam a bajon ideiglenes intézkedésekkel azonnal segített, de a végleges rendbehozatalhoz idő kell és mindenek előtt az anyag ismerete; ezt a munkát iparkodtam most részben elvégezni.
Munkám megírásához támogatást a Magyar Tudományos Akadémia és a M. K. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adott; a M. K. Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési főosztálya, valamint a Keleti Lótenyésztési Kerület Parancsnoksága, úgyszintén az egyes méneskari tisztek, mind a legnagyobb előzékenységgel iparkodtak segítségemre lenni. Munkám kiadását pedig a Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet kebelében működő Erdélyi Tudományos Intézet vállalta. Fogadják mindannyian hálás köszönetemet.
Ennek a munkámnak van egy nagy fogyatékossága: minden vizsgálatom csak kancákra terjedt ki; hogy miért, elmondom később. Minthogy azonban az összehasonlításoknál más fajtáknak szintén csak a kancáit vettem tekintetbe, az eredmények helytállók.
Fentidézett munkámnak meglett az a boldogító eredménye, hogy a hucul lófajta ma országszerte ismert és megbecsült, tenyésztése a legjobb kezekben van, kihalásától nem kell tartani és így igen nagy hasznára lesz az államnak. Boldog lennék, ha a székely és a békási lófajta is ily nagyfokú megértésre találna.
Kolozsvár, 1942. október hó 17-én.
Dr. Hankó Béla
egyetemi ny. r. tanár.
Vissza