Szinjáték 1910. március 16.-június 9. + 2 szám

Előszó

Részlet a kötetből:

Szinházi illuziók
Irta: Bárdos Artur

Azóta, hogy a nemzet napszámosai a kulturális agitáció ájitatával hordták a téglát egy-egy pajtából vedlett szinház épitkezéséhez, e mai napokig, amikor suly szerint nem kevesen majdnem kulturaellenesnek tudják vagy érzik a szinházi szórakozást: különös pályát futott meg a szinház. Tömegben óriási rétegeket hóditott meg magának azóta; ma már ennek a szinházfenntartó elemnek folytonos gyarapodása szilárd alapot állit anyagi exisztenciájának. De észre kell venni és nem szabad eltitkolni, hogy egykor hüséges lantosai, a kevesek és fontosak, - ama nemzeti napszámosok legegyenesebb szellemi leszármazottai, - a kiábrándultság öntudatlan közönyével fordulnak el attól, ami a szinházban szinház, ami benne tartalma szerint lényeg és legjobb esetben is csak irodalmi mondanivalók hiusági körülményekkel feldiszitett, tehát jövedelmezőbb közlési alkalmának tekintik.
Ezek azok - rájuk kell ismernünk - akik elméletben szeretik a szinházat és valóságos irtózással fanyalognak rá, ha valamilyen társasági vél szinházba kényszeriti őket. Irók, akik darabokat irnak - akár jó, akár rossz irodalmat - és nem szeretik, nem értik, nem érzik a szinházat. (Szinpadi utasitásokat irnak és nem ismerik a szinpad matériáját. Legfinomabb invencióikat a mai átlag-szinpad rossz sablonjába kényszeritik és percig sem gondolnak arra, hogy tágitsanak e sablonok szabta lehetöségeken.) Kritikusok, akik támolyogva keresik megállapodásaikat egy szinházi előadás zavaros és müvészietlen polifóniájában. Festők, akik, ösztönös idegenkedéssel, messze elkerülik a szinházat; a szinházat, mely éppen a legizgalmasabb képzőmüvészeti élményeket kinálhatná... A szinház - jól tudom - nem ezekért van; ám az mindig csak idő kérdése, hogy a közönség (amely talán a jobb szinháznak is támogatója volna) mikor jut el azoknak a benyomásaihoz, akik a hatásokat érzékenyebben jelzik. Vissza