Torzulatok

Szerző

Vágvölgyi Jenő

Lektor

Bárdosiné Lajkó Katalin

Király Uzor

Budapest

'Vágvölgyi Jenő: Torzulatok ' összes példány

Kiadó:	Madách Irodalmi Társaság
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	2008
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	195 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 14 cm
ISBN:	978-963-9386-65-5

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A torzulás egy folyamat.
A torzulat egy forma, maga a deformált állapot.
Ez a könyv csak említi a torzulást kiváltó okokat, magával a folyamattal nem foglalkozik, hanem azt írja le, hogy az ebbe az állapotba jutott emberek hogyan élnek a „normálisának kikiáltott világban?
A regény nem állítja választás elé az olvasót, hogy melyik világban szeretne élni?
Inkább azt sugallja, hogy egyszerre vagyunk normálisak, deviánsak torzak és deformáltak.
Jók és rosszak.
Jószívűek és gonoszak.
Nem tudhatjuk, ki azonosul ezzel a fikcióval, és ki nem?
Mert ugye, az alapaxióma az adott.
„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van.
Láthatatlan."
(Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember)

Tartalom

Torzulatok
I. Abba a korba értem, mikor az ember már nem rak a tűzre 7
II. Abba a korba értem, amikor az embert már nem érdekli a saját temetése 16
III. Abba a korba értem, amikor az ember már nem tartja számon a szeretteit 22
IV. Abba a korba értem, amikor az embernek már nem kenyere a remény 28
V. Abba a korba értem, amikor az embert nem érdekli már sem a maga terhe, sem a másé 35
VI. Abba a korba értem, mikor az ember megtapasztalja, hogy az örömöt ugyanolyan nehezen viseli el már, mint a fájdalmat, a terhet 49
VII. Abba a korba értem, amikor az ember már csak magában kacag 64
VIII. Abba a korba értem, amikor már szinte automatikusan elnyeri az ember azt a kegyelmet hogy elveszti az Idő gyámságát maga felett 68
IX. Abba a korba értem, mikor az ember már nem tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz? 79
X. Abba a korba értem, mikor az ember már nem akar rendet rakni maga körül 86
XI. Abba a korba értem, mikor az ember már sajnálkozva néz azon embertársaira, akik még azt hiszik, hogy embertársaikon lehet segíteni 98
XII. Abba a korba értem, amikor az ember már csak kódorog magában, és önmaga körül 112
XII. Abba a korba értem, mikor az ember hozzászürkül saját magához 126
Novellák
Nesz 137
Egy bögre tea 140
Két csepp vér 149
Boldog emberek 153
Zsibbadás 155
Pista 163
Szorítás 169
Angyalszárnyak suhogása 173
Mint minden reggel 177