Universum V.

Előszó

Részlet a kötetből:

KÉT ÖREG BARÁTOM
Irta : József kir. herceg.

Meredek sziklapart, alatta hatalmas sziklatömbök zűrzavara az ős bükkös üde zöld lombjától beárnyékolva. A sziklapart kopár s a nap sugarait vakítóan veri vissza, melegüket tikkasztóan leheli az est, hűs fuvallatát fülledtséggel telítve el. Alatta néhány fantasztikus alakú, sok ezer évvel ezelőtt az anyasziklától elvált s lezuhant kőóriás pihen üde moha párnákon, páfránycsipkével díszített erdei ágyban, közöttük sötétzöld tükrű, friss, csörgedező forráska által táplált tócsa mélázva nézi a sűrű lomb közt rá kacsintgató kék ég szemét s tükrözi vissza a vadregényes, zordonan fölséges őserdei tájt. Egy pár vadgerle halk szárnycsapkodással száll a forráskához, iszik s a legközelebbi fára fölszállva, bókolgatva vall szerelmet, egyhangúan gurrogva! Itt ledőlve, a nyári hőségtől a városban elsatnyult tagjaimat pihentetem. Hej, be jól esik ez, itt, hol senki sem lát, az úr Istent kivéve! Hűs lombú ősbükkös sötét árnyékában, sziklapárnára hajtva fejemet, végre egyszer néhány percnyi semmittevésben ábrándozva, nézem a fölém hajló üde lombozat oly kedves színezetét, melybe a mosolygó napsugár belefonva színképét, minden levélkét ragyogó smaragddá változtat. Tőlem nem messze egy óriási törzs fekszik, porladozik s hat nagy ága földbe szúrva, a törzset a légben tartja, akár csak egy óriáspók volna... «Prrrrr» jelez egy harkály valamely üres törzsön kopogva, távollevő társának valamit. Meg is jön tüstént a drótnélküli távíróválasz: «prrrrr» a túlsó hegyről felel amaz. Oly titokzatos e furcsa zörej a természet magasztos csendjében! Fölöttem egy korán elsárgult bükklevél hosszú pókhálófonálon lógva, forog őrült sebességgel jobbra,... mintha elfáradna, mind lassabban forog, majd megáll, de csak egy pillanatig s aztán visszafelé balra fordul a lassan, majd gyorsabban, végre megint őrült sebességgel; a közelgő estalkony szellője játszadozik vele, szelíd lehelletével susogva, regélve bujkál a méla csendben szunnyadó őserdő ragyogó pompáját élénkítve és beszélget, a csermely örök regéjét el-elkapva. Vissza