"Úttalan utakon" (aláírt példány)

Fülszöveg

A könyv lényegében egy hetvenéves magyar története. A magyar makrovilág képe pontosan tükröződik egy magyar ember mikrovilágában! A könyv már első oldalon megrendíti az Olvasót, mert mindez a személyesen átélt élmény világos bizonysága annak, hogy milyen egyedül vagyunk. Ami a legszörnyűbb; egyedül van minden magyar, még a saját hazájában is! Édesapját - lényegében fegyvertelenül -, orvul meggyilkolták a partizánok, oroszok s tót, múszos partizánok. S ehhez még hozzá kell tennem, hogy a partizánok, mind, mindenkor orvgyilkosok! Az isteni morál előírásainak, s az emberi morális törvényeknek megfelelően, törvényen kívül állók! Míg a nyugati „győzök" morál nélküli ún. keresztények fegyverbarátai! S ez valóban igazi szlávok alakulatai, már az első világháborúban is szerepeltek, de akkor még főleg a szerbeknél - a haditörvényekkel szöges ellentétben s ezért orvgyilkosok, s mint ilyenek törvényeken kívül állók, de hogyha elfogják őket, elnyerik megérdemelt sorsukat (a genfi konvenció sem védi meg őket), mégis ez a „kereszténynek nevezett világ" felordít! Gyilkosság! De az amit az orvlövész csinál, az talán az emberi szeretet megnyilvánulása, mikor embert gyilkolt! Az özvegy, s gyermeke a legnagyobb nyomorban küzdenek az élettel életben maradásukért! A fiatal Szokody jófejű, szorgalmas gyermek volt. Beadta kérelmét a Honvéd Kossuth Akadémiára. Pécsre hívták be, majd áthelyezték Esztergomba, katonai előképzős szolgálatra. Már Kaposvárott a gimnáziumban angolul kezdett tanulni. Levelező szakon a British Council-nál folytatta tanulmányait, s ez lett a veszte. Emiatt a politikai tiszt (előszeretettel nevelőtisztnek mondták a bolsevisták) s pribékjei agyba-főbe verték, s mint sok-sok más ezer tisztességes magyart, ok nélkül halálra ítélték (az ügyész kérte), s ebből végül is életfogytiglan lett, melyből a Gondviselés akaratából csak hét év három hónap múlva a Forradalom kitörése előtt kiszabadulhatott. Az 1956-os felkelésben is kivette a részét, de mint szerző is írja: „a Világ szégyene, hogy ismét a demokráciát üvöltő nyugat cserbenhagyta a Szabadságáért küzdő Magyarságot"! A Forradalom lerohanása után 1956 novemberében Németújvárnál (Güssing) lépte át az osztrák határt, ahol jellemzően lefogták, hogy a volt politikai elítélt, ÁVÓS! Csak a C.I.C. s bajtársai nyomására helyezték az osztrák hatóságok szabadlábra! Bár az eddig elmondottak sok ezer magyarral megtörténhettek, az évszázadok óta magyargyűlölő szláv, germán megszállók, s a „magyarul beszélő nem magyarok" a magyarirtásnak személyesen átélt, elmondott történetét olvasni egyszerűen megdöbbentő dolog. Több mint megdöbbentő ez! Aztán Szokody részére is megkezdődött az emigránsok szomorú, kegyetlen élete, a szegénység, a nélkülözés, a tökéletes kizsákmányolás, a magára hagyottság, embertelen, reménytelennek tűnő élete. Megismerte személyes tapasztalattal - nemzetünk legrettenetesebb a magyarnak magyar a farkasa elvét -, két magyar az három párt és négy világnézet! Ez az a Borzalom, ami az ezerszáz év, s annak minden erőfeszítését megsemmisítette. Írásában azonban fényszóró élességével tűnik ki mégis fajtánk kiválósága - a piszkos élet minden akadálya ellenére is -, meg tudta szerezni ott az ellenséges környezetben az érettségit, a legmagasabb fényképész, computer szakképzettséget. Megható az szeretett felesége részéről, aki nem magyar létére vállalta vele a közös életet, s hűséges társa maradt Ausztriában. Bár ő is meglátta a sok hibát, de mégis emberhez méltó életet megosztott s ma is igyekszik sorsát megosztani, segíteni neki. Itt s Magyarországon is nagyon sok még a tennivaló. Odahaza Magyarországon az 50 éves idegen megszállás elmagyartalanította a magyar népet. Az egyetlen remény ahogy Ő is írja: „hogy a fiatalságnak vissza tudjuk adni magyarságtudatát!" Ha azonban ez nem sikerül, odajutunk, mint a szumirok, hunok, avarok, s egy szép nap eltűnünk mi is az „előnépek" soraiból...! Mindörökre! Vissza