A hang kibontásának iskolája

Előszó

Ajánlás
, A művészet örök, formái változnak. S ha azt nézik, hogy a művésziben mindenütt jelen van a kapcsolat a szellemihez, ^g fogiák érteni, hogy a művészi mégis olyasmi, ami által az ember egyben teremtve és gyönyörködve helyezkedik bele a szellemi világba." Rudolf Steiner
A művészetek - ezen belül az énekművészet és az operajátszás is -válságban vannak; dekadens irányba haladnak. Egyéni kezdeményezésektől eltekintve intellektualizmusba, emberi spekulációk üres formáiba merevülnek. Sem a szellem, sem a lélek nem hatja már át őket. Az éneklés és az operajátszás is a matéria szintjére csúszott. A színpadi megjelenítésben ösztönök és indulatok dominálnak. Művészet címén legtöbbször az emberek manipulálása zajlik, nem pedig felemelésük, tanításuk, gyógyításuk történik. A művészetek mára elvesztették kapcsolatukat a szellemi világgal, a szakrálissal.
Ez a könyv világító fáklyaként újra elvezetheti és felemelheti az éneklés művészetét a szellemi világokba, abba a birodalomba, amelyhez tartozik, és amelyből származik. Bár egy időre ettől el kellett távolodnia, jelen korunkban ismét törekedni kell ennek a kapcsolódásnak a megtalálására.
Az énekművészet területén ehhez ad pontos és átfogó iránymutatást ez a könyv. írója ízig-vérig művészember, aki saját személyes énekesi, és színpadi tapasztalataiból kiindulva, képes volt bátran egy új ösvényt nyitni, miközben érzékelte a művészetekben a hanyatlás jeleit. Az emberiség egyik legnagyobb tanítójának, Rudolf Steinernek lit-mutatásai alapján, orvosokkal konzultálva és főként önmagán kikísérletezve, az 1910-es évektől kezdődően kidolgozott egy új módszert, a hangképzés - illetve ahogyan ő nevezi: a hang felszabadításának - területén. Ez az iskolázási út elvezethet a hang szellemi lényével való találkozáshoz, ami által ismét valódi művészetté emelkedhet az éneklés. Vissza

Fülszöveg

Mára a művészeti oktatást, így a művészi énektanítást Is a materialista természettudomány szelleme hatja át. Az intellektuálisan kiagyalt módszerek, a mesterkélt gyakorlatok mind azon alapulnak, hogy a hangra, mint szublimálódott anyagra tekintenek, amit aztán ennek megfelelően próbálnak meg alakítani: mechanikusan, kívülről. A hang tárggyá lett, amit anyagi módon kezelnek: duzzasztják, megtolják, kilökik," megtámasztják, mechanisztikusán mérhető regiszterekre bontják. A hang belső, valódi természetét korunkban a szellemtudomány képes lényegileg megragadni, amelynek tudomása van szervezetünk zengő hangszeréről az étertestről vagy képzőerő-testről. A hang kibontása iskolájának tanítványai átélik, hogy ez a zengő princípium átrezeg fizikai testükön, amennyiben az nem akadályozza, nem fogja vissza zengő kibontakozásában, így beleárad, belezeng a világba, a kozmoszba.
A hang lénye, mint az érzékfeletti szférában aktívan létező entitás, hasonlóan Goethe ősnövényéhez, intuícióval észlelhető és megragadhatp a maga archetipikus alakjában. A hanglény, ugyanúgy mint Goethe ősnövénye, egy örökké létező entitás. Az emberi hang nem egy anyagi „valami".tehát, ami csupán megnyilvánulásának pillanatában működik, hogy azután az egyes hangok közötti szünetekben „feloldódjon a semmiben". A hangnak örök léte van, ezért kapcsolatot tudunk vele teremteni olyankor is, amikor nem nyilvánul meg.
Létezik egy esszenciális elem, egy „áramlás", ami hordozza az összes hangot. Ez az áramlás, a hanglény hallással érzékelhető leképeződése, ez a minden hangban elevenen jelenlévő esszencia pedig a hangtól teljesen megkülönböztethető zengés. A hang egy valóságosan létező lény, melyet az áramló levegő hordoz és tesz hallhatóvá. A hangsúly az „áramláson" van, mert a levegő mozgása a lényeg! Azáltal tudunk énekelni - sőt élni is egyáltalán -, hogy képesek vagyunk a levegőt magunkban mozgatni. Amire a légzésből valójában szükségünk van, az nem a levegő, hanem a levegő mozgása. Az éneklés során is a levegő mozgása a lényeg, nem a ki és belélegzett levegő mennyisége, ahogy azt a mai énektanítás gondolja. Vissza