Varázscső (aláírt példány)

Előszó

Első fejezet
A sebhely, amely eléktelenítette vitéz Szabó Gyula koponyáját, bíborvörösre gyúlt és erősen lüktetett.
- Mire jó ez...? De mire...? - siránkozott Szabóné.
- Csak a civódás, a vita.. Ez megy itt éjjel-nappal... Nézz apádra, édesfiam... Bele fog pusztulni.. Megmondta a doktor, hogy az izgalom végett elönti az agyát a forróság, és akkor vége..
Az idős ember hátralökte a székét és megvető hangon utasította rendre feleségét.
- Asszony ebbe ne szóljon bele! És a doktor...? Keményebb fából faragtak engem.. Ha tizenötben az a kozák nem tudta széthasítani a koponyámat: ez a gyalázat sem foghat ki rajtam... Túléltem Gyuri fiam hősi halálát, pedig ő az elsőszülött, az én fajtám volt...
- Ostobán és értelmetlenül pusztult el.. Idegen érdekekért, semmiért...
A fiú minden szava keményen koppant. Kihívóan, hidegen nézett az apja arcába. Vissza

Fülszöveg

Varázscső. Olcsó bazáráru. Vásári kellék. A recsegve harsogó papírtrombita, a gumiszalagon ugráló szőrös majom, a rózsaszín vattacukor, a törökméz és a piros nyerges paripával, aranyos hintóval, hófehér hattyúval sebesen forgó körhinta, a hangos, tarka vásári forgatag, - a valóságos, nyüzsgő, tolongó élet - kelléke, szimbóluma.
Nem írónak készültem. A sors mégis azzá kényszerített, megvonva tőlem minden más lehetőséget. Ahhoz azonban kevésnek érzem képességemet, hiányosnak a felkészültségemet, hogy magamtól, magamból "igazi" írói műveket alkossak, izgalmas, fordulatos, szórakoztató történeteket, meséket találjak ki.
Így lett írásaim nyersanyaga, tárgya a való életnek az a kis darabkéja, néhány évtizenyi korszaka, melyet átéltem, melyben cselekvően vehettem még részt. Közelmúltunknak olyan szakasza volt ez, - a nagyhatalmi, világnézeti, politikai erővonalak vonzása és taszítása által hányódók, küzdők gyötrelmes útkeresés, a nyaktörő buktatókkal, lélegzetállító kapaszkodókkal tarkított, emberi, egyéni tragédiákat termelő társadalmi földcsuszamlás, átrendeződés évei - , mely kimeríthetetlen bőséggel kínál anyagot, témát, modellt az író számára.
Nem tudom szó nélkül, határozott vélemény, állásfoglalás nélkül papírra vetni, - jelként magam után hagyni - e korra vonatkozó személyes élményeim, tapasztalataim, érzéseim máig is élő emlkeit. Mert hiszem és vallom, hogy az , aki közönyös, semleges a mögöttünk levő fél évszázad történelmi valósága iránt, - az , félő, hogy az a ma és a holnap problémái, feladatai iránt is. Vissza