Sz. Szigethy Vilmos: A régi Szegedből az ujba (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből: A város jó híre A régi Szeged jókedvét próbálom összeszedegetni, azt, amelyik még él néhányunk emlékében, s főleg addig, amig életben vannak a visszaemlékezni tudók. Mingyárt kezdetben elárulom, hogy nagyon kicsi a számuk, de megmagyarázhatatlan (vagy ha ugy akarom, körülményesen bár, mégis megmagyarázható) módon gyakran belehibáznak a dolgokba. Ha regényben használok fel embereket mintának, átpingálhatom őket a kedvem szerint, esetleg a mese folyásának megfelelően. De multak dolgait elmesélve, köt a hűség; én senkinek sem adhatok más karaktert, mint amilyene az illetőnek volt. Pillanatra sem akarom a történetíró szerepét arrogálni, csak nagyjából való jellemzéseket adok s azokat a történeteket mondom el, amik a régi jókedvet, a kedélyességet örökítik meg. Nem voltam épp a legutolsó riportere koromnak, részt vettem mindenben, hosszasan bogarásztam olyan dolgok mélyén, ahol sokszor hivatalos hatóságok is megelégedtek a nagy keretekkel, elfeledve, hogy néha a részlet a fontosabb. Ebben találni meg az érthetetlennek tetsző indokokat. Jókedvem volt magamnak is, minden érdekelt, főleg maga az ember és szenvedélyesen kutattam emberi dokumentumok után, aminthogy önmagammal szemben is szeretem felvetni a kérdést, hogy valamit miért csinálok és miért csinálom éppen úgy, ahogyan az megnyilvánul? Vissza