Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1940, Almanach Kiadó (Urbányi István Könyvnyomdai Műintézete), 131 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Amine emlékezete. / Szakadék. Két novella. Írta: Füst Milán.
A kötet címlapján a szerző, Füst Milán névre szóló dedikációja olvasható: "B. M.-nak, szíves emlékezésül: Füst Milán. Budapest, 1943, július 1."
A könyvet Urbányi István Könyvnyomdai Műintézete nyomta, Budapesten. A címlapon tollal írt számjelzés és ragasztott címke, néhány oldalon tulajdonosi bélyegzés látható.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozott címfedéllel, feliratozatlan, ragasztott címkével ellátott könyvgerinccel, hiánytalan állapotban.
Az Amine emlékezete 1933 végén, a Nyugatban jelent meg, két folytatásban. A két rész határán egyben az elbeszélés időszála is megszakad, a második rész a levéllel, Amine levelével kezdődik, mely a történet szerint a két főszereplő találkozása után hat héttel érkezett meg, vagyis kézhezvétele az egész kisregény időbeli legutolsó eseménye. A cselekmény időszála amúgy a múltban folyamatos, az időbeli kihagyásokat az író csillaggal jelöli. A főszereplő mindvégig visszaemlékezik, igaz, ezek a múltba révedések szervesen beleillenek az egyes szám első személyű elbeszélői szemléletbe, amelyben a mű íródott, ugyanis ez a szemlélet lehetőséget ad a belső monológok viszonylag időtlen kezeléséhez.
A kötet szerzője, Füst Milán /szül. Fürst Milán/ (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas író, költő, drámaíró, esztéta, jogász, tanár. A magyar szabadvers megteremtője. Füst Milán a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője. Ifjúkorától fogva jó barátjának számított Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes.
Előszó
Részlet a könyvből:
Akkoriban minden rosszul ment nálunk. A heremagomat embereim hagyták megfülledni s a magtáram éjjel kigyulladt ettől. A biztosító nem akart fizetni érte, mondván, hogy a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Akkoriban minden rosszul ment nálunk. A heremagomat embereim hagyták megfülledni s a magtáram éjjel kigyulladt ettől. A biztosító nem akart fizetni érte, mondván, hogy a szokásos elővigyázati intézkedéseket elmulasztottuk. Igaza is volt a biztosítónak: hanyagul ment nálam a gazdaság. Nem volt kedvem hozzá, megúntam, vágytam el hazulról, Isten tudja, hova. Talán a délvidékre. A biztosítónál persze nagyon kardoskodtam azért, hogy minden óvintézkedés kellő időben megtörtént, - a kasznáromat pedig behívattam az irodába s azt mondtam neki...
Vissza