Jean Beck art deco rubinvörös üveg váza 1930

Előszó

Jean Beck a historizmus korában született 1862-ben, és Mettlachban végzett keramikusnak. Az ipari korszak viharos fejlődésének beköszöntével sikerült elhivatott tanulással bővítenie alapismereteit, saját kézjegyével kialakítani a formatervezési palettáját, és az üveganyagra koncentrálva a német modernizmus egyik fontos tervezőjévé válni. A 19. század második felében a múlt stílusokra való művészi utalások gyors egymásutánban ismétlődnek a tervezés minden kérdésében: többet idéztek és utánoztak, mint újonnan fejlesztettek. Az új dolgokhoz megvoltak a technikai előfeltételek és lelkesen alkalmazták, az irodalmi és zenei kísérletek felültették és észrevették az embert, csak az építészetben és a tervezési és dekorációs területen forogtak maguk körül a tervek, bár a kivitelezés mindenképpen sikeres volt. A tervezők képzése hagyományosan az üzleti életben zajlott. A nagy cégek, mint például a Villeroy & Boch, saját rajzórákat tartottak, ahol fiatal festőket és rajzolókat képeztek, az eredetiségre általában nem volt igény. Időnként a legjobbakat akadémiákra, művészeti és kézműves iskolákra küldték. Jean Beck (1862-1938) a V&B képviseletében járt Münchenben (beleértve a TH-t), Drezdában és Düsseldorfban az iskolákat, majd később a párizsi Julien Akadémiára látogatott. A művészet más hatások előtti megnyitásával döntő inspiráció érkezett a Közel- és Távol-Keletről: a szíriai lámpák és a japán absztrakt ecsetvonások hirtelen a művészeti vita szimbólumaivá és tárgyává váltak, a New Art. A századfordulón a tervezés minden területére hatással volt, a virágosabb franciától a díszítő bécsi szecesszióig. Jean Beck, a közeli Franciaország hatása alatt, "klasszikus" mintákat alkotott a korabeli stílusban csempékhez és ablakokhoz. A szecesszió általában kevéssé hatott a tömegek szépségigényére a mindennapi életben, túlsúlyban volt a „művészet” mint egy darab igénye. Vissza