Sorozatcím: | Nagy irók - Nagy irások |
---|---|
Kötetszám: | 9 |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 19 cm x 13 cm |
ISBN: | |
Aukció vége: |
2024-05-12 20:00
|
Aukció indul: |
A Genius könyvkiadó 1921. május elején kezdte hirdetni a nagy angol drámaíró költői műveinek új magyar kiadását, az akkor még meglehetősen fiatal – mindössze huszonegy éves – Szabó Lőrinc fordításában a szonetteket. A megjelenés napját május 12-re tűzték ki (Corvina, 1921. máj. 6. 93.). És valóban, jelen példány dedikációja is ezen a napon keltezett:
Kárpáti Aurélnak / szeretettel, / Szabó Lőrinc / 1921. V. 12
A kolofonból megtudjuk, hogy „A Nagy Írók – Nagy Írások sorozatának e kötetét a Genius Könyvkiadó R. T. megbízásából […] összesen 1500 számozott példányban nyomtatta. […] A kötéseket Gottermayer Nándor készítette.” Viszont a számozást Szabó Lőrinc a dedikáló tollával áthúzással és kiegészítéssel így alakította:
Ez a példány
számfölötti.
És bár ma már a címzett neve nem csillog úgy, mint a dedikáló Szabó Lőrincé, saját korában nagyon is jól csengett. Sőt, akkoriban még jobban, mint az induló, pályája elején lévő költő-fordítóé.
Kárpáti Aurél (Gungl, 1884–1963) író, költő, a Nyugat egyik meghatározó irodalmi és színházi kritikusa, későbbi Baumgarten- és Kossuth-díjas. Eredeti végzettsége és civil foglalkozása elemi iskolai tanító volt, és több mint egy évtizedig – kényszerű pályaelhagyásáig – mint kisiskolásokat nevelő pedagógus is tevékenykedett. A forradalmak alatt is tanított, és később sem utasította el a baloldali haladó eszméket, ezért a Tanácsköztársaság bukása után vizsgálat indult ellene, és vizsgálóbizottság pedig állásából felfüggesztette és fegyelmi vizsgálat alá vonta. Ekkor hagyott fel Kárpáti a tanítással, és a húszas évektől a Pesti Napló belső munkatársa lett – a Nyugat mellett itt publikált legtöbbet.
A Corvina a szonettgyűjtemény megjelenést június 10-i számában regisztrálta (112.), viszont addigra már meg is jelentek a gyűjteményről az első kritikák. Például a megjelenés és a dedikáció keltezése után alig három nappal Kárpáti Aurél tollából is egy recenzió, a Pesti Naplóban: „Szabó Lőrinc, aki Omár Khaijam rubinjainak művészi fordítása után most Shakespeare összes szonettjeit ültette át magyarra. A Szász-Győry- és Ferenczi-fordítások mellett Szabó Lőrinc munkája nemcsak hogy nem volt fölösleges, de egyenesen hézagpótló s értékes nyeresége irodalmunknak. Igazi költői ihlettel, szerencsés kézzel s a legmagasabb művészi mértékkel mérve is sikeresen oldotta meg nehéz, sokszor szinte lehetetlennek tetsző feladatait. Különösen nagy gondot fordított arra, hogy Shakespeare költészetének egyik legjellemzőbb vonását, a tárgyszerűséget, amely az eddigi fordítók tolla alatt csaknem teljesen elsikkadt, híven és plasztikusan adja vissza. A fordítás elé írt tartalmas előszó s a szonettekhez csatolt bő és alapos, filológiai gondossággal összeállított jegyzetek szintén értékes részét teszik a szép kiállítású könyvnek, amely Shakespeare-t, a költőt, kivételes zsenijéhez méltó köntösben mutatja be végre a magyar közönségnek. Az irodalom minden barátja hálás lehet ezért a kiváló fiatal műfordítónak.” ((-i.) [Kárpáti Aurél]: Shakespeare szonettjei magyarul. Pesti Napló, 1921. máj. 15. 8.)
Mert Kárpáti, a recenzens, valóban írt kimondatlanul is recenziós példányként kapott könyvről. Szokása szerint. Ritka megbecsülendő szokás.
Szabó Lőrinc pedig később többször is átdolgozta a fordításokat – s ennek külön irodalma van. Jelen tétel az első, a kiindulópont. Jeles fordító dedikálta jeles kritikusnak, „számfölötti” példányként. A többi pedig „történelem”.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány eredeti hártyapapírral bevont, keretezett díszítésű feliratozással ellátott címfedéllel, feliratozott, részben sérült könyvgerinccel, hártyapapírral bevont hátlappal, hiánytalan állapotban.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.