Előszó
Lucus a non lucendo... Yebes gróf akarta úgy, hogy vadászatról szóló könyvéhez előszót írjak, én, aki olyan szelíd vagyok, mint a bárány és vajmi keveset értek a vadászathoz. Kívánságának oka...
Tovább
Előszó
Lucus a non lucendo... Yebes gróf akarta úgy, hogy vadászatról szóló könyvéhez előszót írjak, én, aki olyan szelíd vagyok, mint a bárány és vajmi keveset értek a vadászathoz. Kívánságának oka számomra nem világos, mert tény és való, hogy mély és régi barátság köt össze bennünket, ám azt már nehéz belátni, hogy valamely bensőséges barátságnak miért kell előszavakat teremnie. Annak, hogy ilyen kutyaszorítóba kerültem, az sem elégséges oka, hogy gyakorta beszélgettünk vadászatról, mégpedig azért, hogy így lepjem meg őt, én, aki mit sem konyítok a vadászmesterséghez, bár ennek ellenére buzgó olvasója vagyok a vadász történeteknek.
Jobb tehát, ha elállok attól, hogy igazoljam irományom jelenlétének jogosultságát egy olyan értekezés élén, amely a vadászatról szól, s minden kertelés nélkül kijelentem, hogy örömmel ragadok tollat. Őzre emlékeztető szökellésekkel a vadászat témája már sokszor felbukkant írói látóhatáromon, s most kihasználom a ki nem érdemelt, ámde kedvező pillanatot, hogy vaktában puskavégre kapjam.
Vissza