Fülszöveg
Egy premontrei szerzetes, aki átélte és túlélte az ötvenes évek üldöztetéseit, 1956 elején - immár valamivel tűrhetőbb helyzetben - megérezte, hogy feljegyzésre méltó, történelmi idők...
Tovább
Fülszöveg
Egy premontrei szerzetes, aki átélte és túlélte az ötvenes évek üldöztetéseit, 1956 elején - immár valamivel tűrhetőbb helyzetben - megérezte, hogy feljegyzésre méltó, történelmi idők következnek.
A naplót ugyanis, amely ilyen körülmények között született, nyugodtan tekinthetjük és nevezhetjük a szó eredeti értelmében vett krónikának. Szerzőjének, akiről a legilletékesebb élő tanú, az akkor vele együtt lakó ifjabb barát és tanítvány, Rónay László irodalomtörténész festett szép portrét, szinte nem volt magánélete. Ilyenformán nem is vezethetett szokványos értelemben vett naplót, hiszen a túlélés és a szerény táplálkozás napi gondjain túl, minden figyelme a történésekre, a hírekre irányult.
Emberfeletti buzgalommal, sőt megszállottsággal gyűjtögette és rögzítette 1956 januárjától kezdve az írásos és szóbeli, hivatalos és ellenzéki információkat, később, a forradalom napjaiban pedig a röplapokat, kiáltványokat, plakátokat és falfeliratokat, a valódi hírekkel együtt a legvadabb álhíreket, a terjengő rémhíreket, pletykákat, sőt, a jellegzetes vicceket is - egyszóval a kor folklórját.
Munkája ily módon egyszerre irodalmi mű és igazi kortörténeti dokumentum: az 1956-os történelem- és nemzetformáló időszak egyik legjelentősebb személyes dokumentuma.
Vissza