Herczeg Ferenc: A királyné futárja (Herczeg Ferenc és Wolfner József által Mikszáth Kálmánnak dedikált példány) (Innocent Ferenc és Mühlbeck Károly rajzaival)(A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Korábban :Városfal 25/186.

Egy dedikált könyv esetében nem csak a szerző, hanem sok esetben a címzett is jegyzett személy, és ha igen, az növeli a könyv eszmei értékét is. Az ilyen darab kétszeresen irodalomtörténeti jelentőségű: az ajándékozó és a megajándékozott miatt is. És persze ismerünk olyan eseteket, amikor éppen a dedikáció címzettje teszi igazán értékessé az adott darabot, mert ha a címzett jelentős személy, az ő egykori könyvtárába dedikálva került harmadrangú költő kötete is becsessé vált. Írók-költők magánkönyvtára különösen informatív.

Herczeg Ferenc regényének most felbukkant példánya Mikszáth Kálmán könyvtárából való. Az erről tanúskodó sorok a könyv előzéklapján találhatók:

Mikszáth Kálmánnak / 1910. május / szeretettel / Herczeg Ferenc. / Wolfner József

A dedikáció szövegét Wolfner írta – ő a Singer és Wolfner kiadó vezetője volt, Herczeg Ferenc összes kötetének kiadója (és lapjának, az Új Időknek is), Mikszáthnak is sok kötete jelent meg nála –, a könyv szerzője, Herczeg Ferenc pedig „csak” aláírta, jól láthatóan más tollal. Wolfner és Herczeg közel álltak Mikszáthhoz, hivatalból és emberileg is. Wolfner, aki nem íróember volt, Mikszáthról mégis megírta emlékeit (Mikszáthról, Kiss Józsefről. Emlékeimből. Új Idők, 1925. okt. 25. 421–422.), sok személyes, gyakran humoros részlettel, és Mikszáth halálakor pl. éppen ő volt az, aki a család megbízásából értesítette a kormányt. Herczeg pedig a sírnál mondta az egyik beszédet.

Jelen példányt a Mikszáth-könyvtárkatalógus természetesen nem ismeri, nem ismerheti.

„A nagy palóc” könyvtárát, illetve ami megmaradt belőle, ugyanis közgyűjtemény őrzi. „1950 májusában került közvetve […] az MTA Könyvtárába Mikszáth horpácsi otthonából az a könyvanyag, amelyet az író fia, Kálmán 40 esztendeig őrzött nógrádi tusculánumában. […] A hagyaték számszerű anyagát tekintve az átadáskor már nem volt teljes. Részint háborús viszontagságok, részint nem megfelelő gondosság következtében, különösen a szállítása körül történt szervezetlenség miatt állománya igen jelentős százalékban megcsonkult […]. Eredetükre nézve Mikszáth könyvtárának könyvei egyrészt olyan tagilletmény kötetek, […] másrészt olyan tiszteletpéldányok, amelyeket az író saját könyveiből kapott a kiadás alkalmával”, és harmadrészt „jelentős mennyiséget tesznek ki azok a dedikált példányok, amelyekkel íróbarátok vagy ismeretlen tisztelői ajándékozták meg Mikszáthot.” (Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémián és tájmúzeumainkban. Ezen belül: Mikszáth Kálmán könyvtára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának állományában. Bp. 1963. 35–63.)

A könyvanyagot feldolgozták, katalogizálták. Ebből tudható, hogy az említett „jelentős mennyiség” valójában nem takar nagy részt, mindössze 45 kötet. (Plusz négy, Mikszátnénak dedikált kötetet ismerünk.) Ennek egyik oka az lehet, hogy „Mikszáth könyvtára egész állományában nem a gyűjtő könyvtára. Az író élete folyamán olyan sokat írt, hogy sokat olvasni csak az ifjú évek folyamán volt módjában”, s „könyvszekrényül [csak] egy közepes méretű üvegezett szekrény szolgált”, s emellett „néhány polc […] még szobájában könyvek tárolására”. Másrészt a könyvállomány már említett részleges pusztulása, elkallódása.

Herczeg Ferenctől négy kötetet regisztrál a katalógus: A Gyurkovics-lányok (1893), A Gyurkovics-fiúk (1895), Szelek szárnyán (1905) és Pogányok (1905), azonban ezek egyike sem dedikált – bár A Gyurkovics-lányok elejére Mikszáth beírta a nevét mint tulajdonosét: „Mikszáth”.

Herczeg regénye, A királyné futárja, miután 1909-ben megjelent az Új Időkben, 1909. december legelején könyv alakban is napivilágot látott, Innocent Ferenc és Mühlbeck Károly rajzaival, két változatban: fűzve (4 koronás áron) és díszkötésben (6 koronáért).

Mikszáth tehát csak fél évvel később kapott belőle. Viszont akkor nagyon alkalmi ajándékként.

Az 1910. év májusa nagyon, sőt, mint utóbb kiderült, túlontúl mozgalmas hónap volt Mikszáth számára. Május elején kiáltották ki, távollétében, Máramaros megye szigeti járása képviselőjelöltjének, de ezen kívül is az egész hónap róla szólt a magyar irodalmi közéletben: ekkor ünnepelte ugyanis negyvenéves írói jubileumát. Több kisebb-nagyobb köszöntés mellett május 16-án tartották az országos ünnepséget a budapesti Vigadóban.

Herczeg és Wolfner erre az írói jubileumra adták tehát a könyvet az ünnepeltnek – és nemcsak ezt. Alkalomhoz méltót.

Bő tíz évvel ezelőtt felbukkant három, minden részletükben egymáshoz tartozó kötet: mindhárom Herczeg Ferenc munkája volt, Mikszáthnak szóló ajánlással, melyet Wolfner szövegezett, Herczeg pedig aláírt, díszes, aranyozott félbőrkötésben. Ugyanott, ugyanakkor készültek. Ezek egyike volt A király futárja, jelen árverési tétellel megegyező példány. Mellette – ugyanolyan kötésben és ugyanolyan szövegű, de nem nyomdatechnikával sokszorosított, hanem autográf ajánlással – a Déryné ifjasszony (1907) és a Fenn és lenn (1910) című kötetek. Mindhárom a Herczeg Ferenc munkái sorozatcímet viselte, de csak a Fenn és lenn volt része az ünnepi húszkötetes „összesnek”. Ez pedig talán arra utal, hogy szerző és kiadója egy hivatalos „összesen” túli kötetekkel megfejelt „valódi” Herczeg Ferenc-összest adott Mikszáthnak. Nagy valószínűséggel minden kötet ugyanabban az egyenkötésben volt, ugyanazzal az ajánlószöveggel.

Amit azonban a megajándékozottnak nem volt ideje kiélvezni. Mikszáth három nappal az ünnep után, május 19-én kortesútra indult Máramarosszigetre (mert elvállalta a jelöltséget), ahonnan 24-én tért vissza a fővárosba. 27-én írták meg a lapok, hogy beteg, másnap, május 28-án meghalt. Még csak 63 éves volt ekkor, egyáltalán nem öreg ember.

Az egyik legnagyobb magyar író könyvtárából származó kötet irodalomtörténeti értékkel is bír, és becses gyűjtői darab. Aki ezt birtokolja, elmondhatja, hogy Mikszáthtal közös könyve van.