Weöres Sándor és Károlyi Amy által Mérnök János zongoraművésznek dedikált képeslap, Weöres Sándor verskéziratával. (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Weöres Sándor 1947. február végén írta Fülep Lajosnak küldött levele végén: „Próbálkozom most olyan versekkel, melyeknek ne legyen kezük-lábuk, hanem úgy mozogjanak, mint a golyó. Végsőig legyalult, legömbölyített dolgok legyenek. – Ősük talán a hérakleitosi aforizma. – A túloldalra idejegyzem őket”, és a levél végére bemásolt pár darabot az Egysoros versek közül. (Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek, I. 449-466.) Nem sokkal később Egysoros versekből cím alatt jött mutatványként egy részközlés (Diárium, 1947. könyvnapi szám, 84.) az ekkor kiadott Fogak tornáca (1947) című kötetből, amelynek egyik ciklusa szintén az ún. egysoros versek gyűjteménye. (Melyek később, 1979-ben, bővített anyaggal, önálló kötetben is megjelentek.)

A költő ezen versek egyikét írta le egy kéziratlapként funkcionáló képeslapra:

Liliomszörny

Weöres a verset a rövidebb élére fordított lap közepére írta, a címzési és a szövegezési részt elválasztó nyomtatott vonalra; a vonal szinte kínálta magát, hogy arra írjon valaki. Hagyományosan ugyan a címzési rész előrehúzott vonalaira szokás írni, de Weöreshez közel állt a mindenkori hagyománytörés és kísérletezés. A versszöveg pedig éppen addig tart, amíg a vonal, azaz rövidségével is egészen kitölti a rendelkezésére álló helyet. Ezzel az egyszavas vers a lap középpontjába került, s így még hangsúlyosabb lett.

A hagyománytörő és kísérletező hajlam szülte magukat az egysoros verseket is, melyek „a széttört világ s az örök egység tanát hirdetik” (Szabolcsi Miklós: Weöres Sándor költészetéről. Irodalomtörténet, 1957. 183–192.), de megformáltságukkal „a mai napig egyaránt végletesen megosztják a profi és laikus olvasókat. A szóösszetételek sűrítésesek, minden esetben ellentételezőek, végtelenül elliptikusak” (Rákai Orsolya: Haikuk, egysorosok, egyszavasok: az irodalmi megszólalás végső határainak keresése a modern magyar költészetben. Híd, 2019. aug. 57–65.), ezért „számtalan módon gondolhatjuk tovább a verseket, s ritka az olyan, amelyre egyetlen megoldás kínálkozik” (Székely Júlia Anna: Weöres Sándor: Egysoros versek. Kortárs, 1981. júl. 1147–1148.).

Weöres a vers alatt dedikálta a kéziratot:

Mérnök Jánosnak / szeretettel / Weöres Sándor / Budapest, / 1963. szept. 7.

A címzett nem irodalmár volt, de irodalmi körökben is mozgott, ismert volt. Mérnök János (1926–1988): zongoraművész, zenetanár a Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pálnál tanult. Az oklevél megszerzése után rövid ideig Szegeden tanított, majd Budapesten. Közben zongorakoncerteket is adott, országszerte és külföldön egyaránt.

A lap tetejére pedig Weöres felesége, Károlyi Amy költőnő írt:

Angliai utunk emlékére / Károlyi Amytól.

A lap képes felén a British Múzeumban őrzött Jáva szigeti Nairrta istent ábrázoló, 9-10. századi kőreliefet fotója van; magát a lapot talán Károlyi Amy adta a zongoraművésznek.

Weöresék 1963 augusztusában – nem sokkal franciaországi útjuk után – Angliába látogattak, és ott élő barátaikkal találkoztak. „London megismerése után Oxfordba, Warwickbe, Stratfordba és Stonehenge-be is eljutottak. Versek, rögtönzések, dedikációk, köszönőlevelek bizonyítják maradandó emlékeiket. Hazautazásuk előtt nem sokkal felkereshették T. S. Eliotot.” (Lőcsei Péter: Weöres-mozaikok, XXXV. Kettős tükörben. Weöres Sándor, Károlyi Amy és „Csé”. Vasi Szemle, 2017. 5. sz. 539–554.)

Lőcsei Péter cikkéből azt is tudjuk, hogy Weöres szeptember 3-án még Londonban írt alkalmi verset, és hogy szeptemberben – nyilván a hónap első napjaiban – Cs. Szabó László még Londonban dedikált nekik. A most előkerült kézirat azonban ellentmondásban van az ugyancsak Lőcsei Péter által ugyanitt közölt levél dátumával, mely szerint a Weöres-házaspár Londonból „hazatérőben” „Brügge, 1963. szept. 9.” keltezéssel mondott nekik köszönetet a vendéglátásért. Értelemszerű ugyanis, hogy ha szeptember 7-én már Pesten dedikáltak Mérnök Jánosnak, 9-én nem írhattak Brügge-ből Cs. Szabónak. Valamelyik dátum hibás.

A lap így egyszerre verskézirat, dedikáció, képeslap és életrajzi dokumentum egyben. A mindezt magában foglaló tétel elemzése is nyitott még – a versszöveg és a kép viszonya még feltáratlan –; s a tétel műtárgyként maga is olyan talányos, mint egy egysoros vers.

Jó állapotban megőrzött, gyűjtői példány.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.