Rusztaveli: Tariel, a párducbőrös lovag - Hősköltemény (Zichy Mihály 26 egész oldalas illusztrációjával)

Budapest, 1917, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. T. kiadása, 231 p. + [26] t.: ill.

Első magyar nyelvű kiadás. Tariel, a párducbőrös lovag. Írta: Rusztaveli. Fordította: Vikár Béla. Sajtó alá rendezte: Siklóssy László.
Zichy Mihály 26 fekete-fehér, feliratos hártyapapírral védett, egész oldalas képével, illetve iniciálékkal és könyvdíszekkel illusztrált, valamint fordítói ajánlással és előszóval kiegészített kötet. A költemény grúz eredetije Zichy Mihály illusztrációival díszkiadásban 1888-ban jelent meg Szentpétervárott.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány címfedélre kasírozott feliratos, díszkeretes, színes, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, sérült, eredeti, kiadói címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, új előzéklapokkal, néhol enyhén foltos, sérült körbe vágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.
Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.) etnográfus, műfordító, a MTA levelező tagja. A Kalevala műfordítója. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végezte. 1877–1884 között, gyorsírással lejegyezte és kiadta tanárainak (Greguss Ágost, Gyulai Pál) érdekes előadásait. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól az Országgyűlési Iroda gyorsírója. Az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében fonográfra rögzítette a gyűjtött népdalokat. A Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkára lett, majd megalapította a La Fontaine Társaságot, melynek elnöke is lett. A Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagja volt.
"Tariel, a párducbőrös lovag, harmadmagával egy gruz eposz hőse. Ő, meg Avthandil és Pridon az arab lovagvilág tükre, a vitézség és szerelem bajnokai, titkos bánat martalékai, nagyszerű kalandok főszereplői. A kalandok negyvenhét éneken át meg-megismétlödnek, hisz ez nem is lehet másképp: az agg Homérosz még sűrűbben ismétli önmagát. De azért a gruz eposz mégis becses egy költemény; szerzője, Rusztaveli Sota, igazi költő; és tolmácsa, Vikár Béla, jeles szolgálatot tett irodalmunknak, a mikor a kalandos énekeket pompás magyar versekben hozzáférhetővé tette számunkra. S hogy a ránk nézve egészen uj költő olvasása mennél vonzóbb legyen, a szöveghez kíséretül adta a halhatatlan Zichy Mihálynak az eredeti diszkiadásához készített gyönyörű rajzait (...) Maga az eposz olvasmányul is eléggé érdekes. Szülötte annak a lovagi középkornak, a melyet százévvel ezelőtt a romanticizmus újra fölfedezett, nagyon szeretett és nálunknál föltétlenül sokkal jobban ismert. A különbség közte és az olasz, francia, spanyol lovagi eposzok és regények közt nemcsak az, hogy emennek színhelye Kelet, a hatalmas Roszteván arab király birodalma, hanem az is, hogy a gruz eposz színezete, hangulata keleti. Valami töprengő mélabú ül e hatalmas hősök gyermeklelkén: oly erősek, mint az orosztón és oly hamar sirva fakadnak, mint egy kislány. A mint nagyon szerelmesek, mindjárt sirnák. És ha a szenvedelem egészen birtokába vette lelküket, akkor évekig el nem áll könyeik hullása..." - írta a műről a Budapesti Hírlap c. folyóirat (1917. június 02./37. évfolyam/140. szám).

Első kiadás
Művészi illusztrációk
Versek, eposzok