Aukciós tétel adatai
Budapest, 1991, Közlekedési Dokumentációs Vállalat kiadása (Globus Nyomda, Bp.), 244 p. + I-XLIX p. + [1] p. + [1] t.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A szerző által dedikált példány. Vasúthistória Könyvek c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű. Sorozatszerkesztő: Mezei István.
Vörös lámpák az utolsó kocsin. Írta: Halas György.
A címlapon a szerző, Halas György névre szóló dedikációja olvasható: "T. J. barátomnak a hajdani füzesabonyi évek emlékére 1991 Karácsonyán Halas György".
Orosz Károly szerkesztő-lektor előszavával, 35 fekete-fehér, feliratozott fotóval, 27 fekete-fehér, feliratozott dokumentum-másolattal, kihajtható térképekkel illusztrált kötet.
A könyv egy lapján régi tulajdonosi bélyegzés látható (3. p.)
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozatlan fed- és hátlappal, könyvgerinccel, tiszta oldalakkal, hiánytalan, jó állapotban, feliratozott, illusztrált címfedelű, feliratos hátlapú, enyhén sérült kiadói borítófedélben.
Előszó
Tisztelt Olvasó!
A Szabad jelzővel és a Sínek monológja című vasutas irodalmi antológiák után most egy irodalmi és szakmai szempontból is értékes kötetet tart kezében a Tisztelt Olvasó. A szerző Halas György miskolci nyugdíjas olvasmányos formában - saját sorsán keresztül - jól láttatja az immár fél évszázaddal ezelőtti vasutat, az akkori MÁV és a vasutasok rangját, fegyelmét, belső életét, miközben érzékenyen kitekint a korra, a társadalom életére és a háborút követő vasúti változásokra is. A kötetből az általunk jól ismert vasútnak egy másik oldalát ismerjük meg. A szerző igen jó érzékkel, kétségbevonhatatlan vasutas elkötelezettséggel tárja fel a nagyapától, apától örökségbe kapott szolgálati hűséget, mely Bicskétől - Murakirály-Perlakon át- a Miskolci Vasútigazgatóságig elkísérte.
Külön értéke a kötetnek, hogy egyebek között a háború idején az országhoz visszacsatolt egyvágányú pályákon a szinte primitív jelző- és biztosítóberendezések mellett bonyolított forgalmat, a szakvizsgák szigorú egymásra épülését, a tisztképzői tanfolyam színvonalát, a vasút szeretetének három generáción való átörökítését, az egyéni és a közösségi vasutas sorsokat, a háborús pusztítást és újjáépítést, az azt követő hibákat és erényeket is szemléletesen bemutatja.
Bizonyára akad majd az olvasók között, aki a színvonalas önéletírás egyes megállapításait saját sorsán, beosztásán át esetleg másként látja, vagy a szerző VBO-s ellenőrzései miatt más véleményt képvisel. Mindez azonban nem csökkenti Halas György könyvének értékét. Emeli a kötet színvonalát, hogy a közreadott fotók, dokumentumok ma már csak többnyire múzeumokban láthatók, amelyek a szerző aprólékos, vasúti értékmentő munkájának jó szándékát egyértelműen igazolják. Bár a Vörös lámpák az utolsó kocsin c. kötet is a Vasúthistória könyvek sorozatban jelenik meg, ez a könyv mégsem a vasúti technikának, hanem az azt szolgáló vasutas dolgozóknak és fegyelmezett helytállásuknak állít emléket. Értékét az is mutatja, hogy a Közlekedési Múzeum az eredeti kézirat néhány fejezetét vasúttörténeti hűsége, ma már nehezen pótolható dokumentatív jellege miatt megvásárolta. Szívesen ajánlom tehát a kötetet a régi és mai vasutasoknak, a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet hallgatóinak, a vasút iránt érdeklődő tanulóknak, a sínek világa emlékeit gyűjtő vasútbarátoknak, s mindazoknak, akik a vasút szolgálatát feleségként, családtagként segítették, s fuvaroztatóként vagy utasként az ország legnagyobb vállalatával kapcsolatban állnak.
Budapest, 1991. június
Orosz Károly
szerkesztő-lektor
Vissza